„…menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból.” Máté 28, 7.
Nézem hajdani kisdiákunk alkotását, és értelmemmel keresem az elmosódott szürke alap törekvő fénysugarának, mában is engem kereső üzenetét: feltámadás…
A távoli múlt, kétely hálóival átszőtt érthetetlen, megismételhetetlen rejtélye, titka, melyet az emberi értelem képtelen befogadni, megérteni, hinni. Ám nem is tiszte elménknek mindezt átfogni, tehát ne hidd, ha nem tudod a feltámadás csodáját, de hidd a Feltámadottat! Ne értsd a feltámadást, de ismerd a Feltámadottat! A feltámadás titka helyett a Feltámadott önmeghatározását halld meg: Én vagyok a feltámadás és az Élet! Ne beszélj a feltámadásról, de legyen a Feltámadott, a te beszégetőtársad! Tudod, a feltámadásnál senki sem volt jelen, de a Feltámadott jelenlétével meghatározza hétköznapjaid és ünnepeid.
Így halldd meg a te személyes húsvéti feladatodat: menj gyorsan, és mondd: Feltámadott! Húsvéti ünneplésünket határozza meg ez az angyali küldetés, mely feladatainkra ébreszt rá: elmenni és elmondani az örömhírt! Isten őrizzen bennünket ebben a szolgálatban, melyre Ő hívott el, és előttünk megy!
