A közkedvelt újságunk szerkesztősége első perctől arra törekedett, hogy színesebbé, érdekesebbé tegye ezt a lapot. Viszont ez , úgy tűnik, nem válhatott lehetővé. De vajon miért? Gondolkozzunk!!! Hát vajon? Csakis a kedves diákság miatt. Egy kérdést szeretnénk intézni hozzátok, kedves diáktársaink. (Nem sértegetni vagy elbátortalanítani szeretnénk, csak higgadtan akarunk szembenézni a tényekkel.) Tehát következzen a kérdés előzménye. (Csakis, hogy növeljük a szuszpanszt!) Hetekig dolgozunk szüntelen ezen a szerencsétlen kiadványon, de minden egyes esetben úgy tűnik, hogy lehetetlenné válik a következő szám megjelenése. Senki sem ír cikket, de ennek ellenére mindenki követelőzik, kérdezősködik, hálátlankodik. Soroljunk fel egy pár példát: „Mikor jelenik már meg a Tálentum?”, „Megint mennyit kell fizetni?”, „Miért kell megint írni?”, „Mi értelme van az egésznek?”, és amikor már megjelent „Ki írt ilyen hülyeségeket bele?”, „Ez ugyanolyan unalmas, mint az ezelőtti.” És ilyenkor a mi hozzáállásunknak milyennek kellene lennie? Fogadjuk el, ne szóljunk semmit, és reménykedjünk, hogy senkivel sem kell a folyosón beszélni, mert akkor biztosan újból felötlik az utolsó szám bármilyen - már előzetesen százszor megtárgyalt - aspektusa. Az első kérdéstehát, ami hozzátok szól, a következő: Miért vagyunk mi hibásak azért, mert képtelenek vagytok írni? A második pedig az, hogy miért nevezzük az újságunkat Tálentumnak. A tálentum tehetséget jelent, ami magába foglalja az ötletességet és kreativitást. Ez a mi, úgymond „Tálentumunkban” hol van jelen? (És most szándékosan használtunk idézőjelet.) Bizonyára kimondhatjuk nyugodt lelkiismerettel, hogy valójában mindez hiányzik. Olvastatok-e olyan élménybeszámolót, amelynek az érvényessége már lejárt? Láttatok-e az újságban horoszkópot, amit ti állítottatok össze, de a megjelenési idő kitolódása miatt érvénytelenné vált? Bizonyára igen, hiszen mi vittük a nyomdába, mi tördeltük a nyers szöveget, mi gépeltük be, mi javítottuk (javíttattuk), csíszolgattuk a fantáziátok szüleményeit. Gyakran az is megtörténik, hogy írtok a karácsonyi ünnepekről, megkapjuk a cikketek, és mégis csak a májusi számban olvashatjátok alkotásaitokat. Ugye nem esik jól, amikor a munkátokkal csúfságolnak? Hát bármilyen félreértés megelőzése érdekében meg szeretnénk említeni, hogy nem mi vagyunk a hibásak ezekért a csúszásokért. Úgy köszönjétek egymásnak a közreműködést, a segítséget a viszonzott tiszteletet, hogy ez az eredménye. Bármennyire is fájna a valóság, mindnyájunk lustasága miatt van ilyen helyzetben iskolaújságunk. Ha szeretnétek közreműködni, egy dolgot kell tennetek. Írjatok, írjatok és írjatok. Bármiről, ami eszetekbe jut, ami aggaszt, ami bánt (persze a jóízlés határain belül, sértegetéseket mellőzve), ami jól esett, ami szívetekhez közel áll, a szerelemről, a bánatról, az élményekről, és a csalódásokról, álmokról, a vágyakról, a világegyetem bármilyen parányi összetevőjéről. Szívesen fogadunk bármilyen levelet, vázlatot, másolatot-eredetit, saját alkotást, cikket (aminek nevezni szeretnétek).

Ha kibírtad eddig, és még nem aludtál bele az olvasásba, mint a diákság többsége, akkor azt jelenti, hogy érdekel az a csomó hülyeség, amit idefirkantottunk. Ha pedig ez érdekel, akkor tedd te is érdekesebbé az iskolaújságunkat. Írd azt, amit olvasni szeretnél, vagy amiről úgy gondolod, hogy más is olvasni szeretné.

Szívesen fogadunk minden alkotást.

Mentsétek meg a Tálentum színvonalát!!

A SZERKESZTŐSÉG MINDEN TAGJA

33 refi együtt

Amikor kimondjuk, hogy vakáció és eljön végre az utolsó iskolai nap, mindenki hanyatt-homlok menekül, nehogy még egyszer összefusson valakivel, akit már egy éve szinte mindennap lát. Hallani sem akarunk az iskoláról, nemhogy még nyáron is visszatérjünk ide, pedig néha ilyenkor lehet igazán szórakozni, tanulni és barátságokat kötni. Az elmúlt nyári vakációban július 7-11. között megrendezték Pécsett a Kárpát-medencei Református Kollégiumi Találkozót, ahol 33 iskola vett részt, köztük a mi kollégiumunk képviselői is: Székely Árpád, Szilágyi Gizella, Gergely Zoltán, Serfőző Madócsa és Bányai Tünde.

A programunk eléggé velős és tartalmas, ugyanakkor hasznos is volt. Részt vettünk előadásokon, kirándulásokon, koncerten, táncházat is rendeztek, ugyanakkor megismerhettük alaposabban a várost. Az éjszakába nyúló éneklések és gitározások alkalmával sok máshonnan jött kollégistával is megismerkedhettünk, úgy érzem, életre szóló barátságok is alakultak. Született egy közös szellem, mindenki megtalálta a saját szerepét mind táncban, zenében mind beszélgetéseken.

Az utolsó este volt talán a legszebb, amikor hajnali 4 óráig folytonosan muzsikáltunk, énekeltünk a 67-es úttól a 42. zsoltárig mindent, és itt nemcsak a diákok de a tanárok, sőt igazgatók is jelen voltak és kikapcsolódtak.

Megéreztük, hogy együvé tartozunk, hogy valamiben egyek vagyunk.

Mindenkinek csak azt tanácsolom, mint olyan, aki átélte, hogy érdemes ott lenni, érezni a szeretet, ami körülvesz. Felejthetetlen élményben volt részem, és talán mindenki úgy érezné, hogy pár ilyen együtt töltött nap után annyi energiája van, hogy körbejárná a világot is...

Bányai Tünde XI. A

A „kisgólyák” megpróbáltatása

2004. X. 23-án rendezték meg a Refiben a gólyabált, próbára tették a kisgólyákat, illetve minket. 23-án minden lány, aki benevezett a versenyre, nagy izgalommal készítette elő ruháját, tervezte sminkjét és frizuráját. A fiúk már készen álltak a csatára. A versenyzők izgalma, és feszültsége még jobban növekedett, amikor a bemondók bejelentették a verseny kezdetét. Néhány biztató szó a műsorvezetőktől, és kezdődtek a próbatételek.

Az első a párunk bemutatása volt, néhány jellemző és álatalunk már ismert tulajdonsága kiemelésével. A második feladat furfangos kérdésekkel állított csapdát a versenyzőknek, amelyekből igyekeztünk ügyesen kivágni magunkat. A harmadik feladat az volt, hogy a lányok próbálták minél alaposabban szemügyre venni párjuk cipőjét, zokniját, lábszőrzetét, majd ennek alapján bekötött szemmel, a közönség hahotázása közben, kellett ismét rájuk akadni. Volt akinek sikerült, volt akinek nem. A lányok próbatétele után a fiúké következett, amikoris Galaczi Júlia angol szakos tanárnőnek kellett szerelmet vallaniuk szép sorjában. Sok ötletes és hatásos vallomás hangzott el. Majd a párok vicceket mondtak. Ez után következett a legfontosabb és egyben legutolsó próba, amikor különböző stílusú zenékre roptuk a táncot. Szerintem ez volt a legkellemesebb ”megpróbáltatás”, végre egy kicsit ellazulhattunk, hisz kizártuk a magunk körüli világot, s arra gondoltunk, hogy csak mi vagyunk ott ketten, én meg a párom, s így feszültség nélkül éltük át ezeket a pillanatokat. Mikor vége lett az utolsó megmérettetésnek, a zsűri elvonult a döntés meghozatalára.

Addig a versenyzők szíve szaporán dobogott, s a feszültség és az izgalom maximumra fokozódott, bár benevezésünk pillanatától mindannyian tudtuk, hogy itt a részvétel és a szórakozás lényeg, nem pedig a győzelem. A közönség kitartóan szurkolt.

Végre felbukkantak a zsűritagok kezükben az eredményekkel, és az arcuk sugallta, hogy nem volt könnyű dönteni.

Majd megszólalt a bemondó:

-A 3. helyezett, a 9-es számú pár: László Edit és Ilyés Lóránd.

-A 2. helyezett, az első számú pár: Máthé Brigitta és Juhász Szilárd

-Az első helyezett, a 6-os számú pár: Gurka Balla Iluska és Vincze Levente Lajos.

Voltak a versenyzők közt csalódottak és vidámak egyaránt. De senki sem maradt jutalom nélkül.

Mindenki számára felejthetetlen lesz ez a bál.

László Editke, IX. A

Krónikás ének a „Bethlen és környéke” Ifjúsági Találkozó alkalmával megrendezett történelmi versenyről

2004. esztendő 9. havában,

annak is harmadik napjában

történelmi versenyt hirdettek,

melyre mi is eljövénk, az ügyesek.

Kora reggel szólt vala az kakas,

de mit sem használa

az sok álomszuszéknak.

Későre érkezvén az kiszemelt helyre

felülénk hintónkra, két szép pej előtte.

Sokan valának az csodahintóban,

az köves útón döcögvén bájosan.

Az napi programunkat tűzbe vetvén,

az válaszúti múzeumban művelődvén,

őseinknek ama régi gúnyáikat,

tanulmányozván szokásaikat

Kallós Zoltán magyarázata alatt.

Továbblépvén az nemes hintónkkal

megismerkedénk az természet csodáival.

Egyik vala az tordai hasadék,

hol Szent László az töröktől megfutamodék.

Beérvén az hetedik Székre,

Leülénk Torockó Székelykövére.

Továbbmenénk, s meg sem állánk Enyedig.

Az két híres fűzfát nem sikerült látni,

de sikerült az Bethlen Gábor Kollégiumba bejutni,

s fejünket az kemény párnára lehajtani.

Az történelmi verseny megkezdődék vala,

hol szegény agyunk megkínoztaték vala.

Az sok kreativ próbán bátran résztvevénk,

s elég jó pontszámot nyomban el is érénk.

Verseny után pediglen felszabadulánk,

az nemes parkot meglátogatánk,

s az városban eleget lógánk,

Éjfélkor fejünket nyugovóra hajtánk.

Itt a vége, fuss el véle,

Reméljük, folytatjuk jővőben!

Székely Noémi XII. C

Nagy Emőke XI. A

Sándor Dalma XII. C

Amit szülőföldünk rejt...

Rendkívül szerencsésnek mondhatja magát az az ember, akinek megadatott a lehetőség, hogy egész életét a szülőföldjén töltse. A szülőföld egy ember életében olyan érték, amely titokzatos módon egyesíti a múltat, a jelent és a jövőt.

A szülőföld a világról alkotott első képünk, az otthonunk, ahol először nevettünk és először sírtunk.

Az én hazám, szülőföldem, otthonom a kincses Kolozsvár. Ehhez a városhoz fűződik eddigi életem nagy része, itt él családom, itt nyugszanak őseim, s családi történeteink mind Kolozsvárt és környékét idézik.

Habár Erdélyt Trianon után Romániához csatolták, számomra városom az erdélyi magyar kultúra egyik legfőbb letéteményese, kisugárzási pontja. Erdély Romániához csatolása a román lakosság és a magyar kisebbség közti konfliktusok kiéleződéséhez vezetett, amely sajnos máig sem szűnt meg. Bár magam még nem igazán tapasztaltam a két nemzet közötti ellentétek hatásait és következményeit, de őseim, nagyszüleim számtalan megpróbáltatása híven tanúskodik minderről.

Az elmúlt hetekben megkértem nagytatámat, mesélje el mindazt, amit a második világháborúban szüleivel átélt.

Nagytatám édesapja Czirmay Zoltán református lelkipásztor volt, és a második világháború előtt a szamosújvári gyülekezet lelkészeként szolgált.Viszonylag békés volt a helyzet a román közigazgatás és a helybéli református közösség között, mindaddig, amíg a román szakszervezet eltulajdonitotta az egyház birtokában lévő erdőt, perre került sor, és a kezdeményező dédnagyapám volt, aki mindenáron vissza akarta szerezni az egyház tulajdonát. A per során igazságot szolgáltattak, az erdő egy év múlva visszakerült a gyülekezet birtokába, de ennek sajnos nagy ára volt.

Dédnagyapámat politikai befolyásra a román lakosság szinte állandó jelleggel rágalmazta, és már-már halállal is fenyegette. A második világháború időszakában a helyzet annyira elmérgesedett, hogy már csak a menekülés volt az egyedüli megoldás, hisz az egész család élete veszélyben forgott. Igy dédnagyapám feleségével és két fiával Bűdszentmihályra menekült, ahol a rokonok nyújtottak nekik mendéket. Nagytatám első félelmetes élménye a háborúról az volt, mikor egy Debrecen melletti faluba menekülve bombázó repülők serege szállt el fölöttük. Az egyik pont abba az irányba tartott, ahol Nagytata állt, aki a rémülettől megmeredve figyelte az eseményeket, és mikor már azt hitte, itt a vég, a repülő elkanyarodott. ,,A Jóisten volt velünk azon az éjszakán, és csak neki köszönhetem, hogy ma itt ülök", mesélte. Nagy veszélybe voltak mindannyian, mivel az a repülő, amelyik feléjük tartott a bombát a vonatállomáson álló lőszervonatra dobta, ami rendkivüli robbanást okozott. Akkor bombázták le Debrecent az oroszok. Dédnagyapám kötelességének érezte visszatérését gyülekezetébe. Szamosújváron az áskálódások tovább folytak, ezért kérte áthelyezését Sepsiszentgyörgyre, ahol viszonylag nyugodt életük volt, bár llandó megfigyelés alatt voltak, és már a puszta létükért is büntették őket, és - ahogy egyik idősebb családtagom mesélte- ,, a lehetőségeket is büntették".

A büntetések sorozata, ami a második világháború utáni időt jellemzi, Kolozsváron leginkább az 1956-os események után jelentkezett. Az elhurcolások oka az '56-os liberális szellemiség terjedése a kolozsvári egyetemeken, a pesti forradalom hatására. November elsején például a magyar és történelem szakos egyetemi hallgatók a budapesti forradalom áldozatainak emlékére fekete szalagkitűzőkkel csoportosan a Házsongárdi temetőbe mentek, ahol verseket olvastak fel magyar hírességek sírjainál. Édesanyám nagybátyja, Dávid Gyula ekkor, mint egyetemi tanár, kisérőként velüktartott. A besúgók akkor is ott voltak a temetőben, és minden eseményt és főleg minden résztvevőt alaposan megfigyeltek, igy '57-ben , amikor megkezdődtek a nagy letartóztatások, Dávid Gyula is a vádlottak padjára került, márciusban hét év börtönre ítélték. A vád: a diákok nacionalista nevelése, rendszer elleni izgatás, tehát valóságos rágalmak. Igy került Dávid Gyula a szekuritáté áldozatai közé, és kelett megszenvednie a rácsok mögött magyarsága miatt. Ebben az időszakban tartóztatták le Páskándi Gézát, Péterffy Irént és az akkor még csak lelkész Csiha Kálmánt is.

Ebben az időben taróztatták le egy másik családtagomat, dédnagymamám unokatestvérét, Imre Magdát, aki akkor magyar szakos tanárnő volt a Magyar utcai iskolában. Dudu néni (mert a családban igy szólítottuk) nagyon sokat mesélt nekem az '56 utáni időkről, többek közt azt is , hogyan került ő is magyarsága miatt a szekuritáté rácsai mögé.

Dudu néni a Református Teológia intézetének épületében lakott szüleivel és tizenhárom éves lányával, ahol az élet politikamentesen, csendesen zajlott egy védett világban. Eljárt néha Dudu nénihez egy tizenhét éves tanitványa, Burchardt Márta, aki igen szerette az irodalmat és verseket is irt. Egyik alkalommal megmutatott Dudu néninek egy veres füzetet, magyarkodó, nacionalista szovjetellenes versekkel, amiket Márta irt. A tanárnő azt tanácsolta neki, hogy ilyesmivel ne foglalkozzon többé. A verses füzet sajnos napvilágra került, a szekuritáté tudomást szerzett róla, és 1959. március 15 -én Mártát letartóztatták. Dudu néni az ez utáni feszült két hetet igy jellemzi: ,, Nagyon- nagyon féltem. Belső remegés és kimondhatatlan félelem lett urrá rajtam, nem tudtam mit hoz a holnap. De tudtam, ha Mártát elvitték, rám is sor kerül". És valóban sor került Dudu nénire is. Nagypénteken Mártát addig verték, mig elmondta kinek mutatta meg a füzetet. Igy április 5 -én éjszaka negyed egykor a szekuritáté emberei megjelentek a Teológián a házkutatási paranccsal. ,,Bizonyitékuk" kedves rokonom ellen akkor két könyv volt, amit a házkutatás során találtak. Egy finn képeskönyv, melyben finn-orosz háborús képek is voltak, és Németh László: Kissebségben cimű könyve. Igy szovjetellenesség, nacionalista szellem és rendszerellenesség gyanújával vitték börtönbe, ahol öt évet töltött. 1964 április 15 én engedték ki, amikor külföldi nyomásra, kezdték szabadon bocsátani a politikai elítélteket. Én mindig azt hittem, a börtön a poklot jelentette Dudu néni számára, de nagyon meglepődtem , amikor elmondta, mit jelentett és jelent számára a börtön.

,, A börtönben a legfurcsább körülmények között is éreztem, hogy támaszom van, ha magyarságomért ezt kelettelviselnem, elfogadom , mert Isten akarata volt. A börtön lehetőséget nyújtott számomra, hogy hitben megerősödjem, számot vessek életemről, sokféle embert megismerjek, és megértőbb legyek velük, hiszen ők is azok voltak velem szemben.Nem akarom a börtön éveit elfelejteni. Pozitív hatással volt rám, elfogadtam, mert Isten akarata volt. A legszörnyűbb az volt, hogy azután is folyton figyeltek, a magánélet személyes intimtását lehetetlenítették el.”

Édesanyám is mesélte, mennyire féltek gyerekként a ,, szekustól", aki nagyon sokszor ,, látogatott el hozzájuk „körülszimatolni" a hetvenes években, ugyanis nagytatám akkor Magyrkapuson református lelkész volt, ami tehát mindent megmagyaráz.

Én személyesen a kommunista időszakra nem emlékszem, csak arra, hogy az óvodában hazamagasztaló verseket tanultunk, és a román himnuszt kelett énekelnümk minden reggel.Ez az egyedüli emlék él bennem erről az időről. Szerencsére a '89-es rendszerváltás után hazánkban javult a helyzet, Románia liberálisabb szellemű lett, de az ellenségeskedés a két nemzet között ma is megmaradt.

Jó lenne egyszer már mindezt magunk mögött hagyni, utat mutatva a jövő felé, Európa felé, a megbékélés felé...

Nagy Attila, XI.A

Az iszfaháni kódex

Szász Béla sokat foglalkozott a hunok nyelvével, hiszen jól tudta, hogy a monarchikus ideológiák szerint minden rokonságot tagadni kellett a belső-ázsiai nagyállattartó, magas kultúrájú lovas hunokkal, de forrásanyag híján csak sötétben tapogatódzott. Monografikus munkája 23. oldalán ezt írta: ”Mind hun, mind pedig a hiung-nu népe nyelve török.”

A kínai Császári Évkönyveknek a hunokról (hsziungukról) írott részeit „szemérmesen” soha le nem fordították, mert a magyarokat gyűjtögető-halászó népektől kellett származtatni, ezt követelte meg a Monarchia, majd a kommunista idők ideológiája. Ezt hangoztatta televíziós előadásában az akadémikus Róna-Tas András is 2004. március elsején, aki magabiztosan kijelentette, hogy „a hunok nyelve máig rejtély; abból a három szóból (sztrava= halotti tor, medosz= mézsör, kamon= kölessör), amelyet a hun nyelvből ismerünk, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

A kollektív emlékezet azonban mindig őrizte a hunokkal való szoros kapcsolatot, különösen a székelyeknél érhető tetten a szóhagyomány szerinti történelem. De ne időzzünk ezen félrevezető értelmetlen mondatoknál, nyissunk inkább távlatot a magyar őstörténészeknek.

A Kr. u. 500 körül írt és az 1860-as években Iszfahánban megtalált hun-örmény szótár tabu volt a magyarság számára, hiszen ennek fényében egészen más színben tűnik a hun-magyar folytonosság és a finnugor nyelvi rokonság. A régi perzsa város a mai Irakban van, több mint 1500 m tengerszint feletti magasságban épült a Zanderud folyó partján. Már a görög Ptolemaiosz is említi, a Kr. u. II. Század óta fennálló várost. Jelentősége főleg abban rejlett, hogy több karavánút találkozásánál fekszik. A 16-17. századokban Perzsia fővárosa volt, ekkor lakóinak lélekszáma 800 ezer körülire tehető.

A XX. sz. Első felében a város déli részén terült el a Dzsulfa nevű külváros, az örmények városrésze és az örmény püspök székhelye 10 templommal és két apácakolostorral, könyvtárral. Az örmény lakosok lélekszáma ekkor 2000 fölött volt.

Napjainkban a magyar őstörténet-kutatásban nagy áttörés következett be. Az első lépést a genetikai DNS-vizsgálati kutatási eredmények szolgáltatták, amelyek kizárták a finnugor-magyar rokonságot. Legalább ekkora jelentősége van dr. Detre Csaba hamrosan megjelenő kötetének, „Hun szavak, szövegek” címmel, amely az iszfaháni kódexet tesziű magyar közkinccsé. A kötetben megismerhetjük a teljes hun nyelvtant és szókincset; ezt pedig egyszerre semmissé teszi a hunokról vallott téves ideológiákat.

A hun főnevek többsége magánhangzóval végződik, a főnevek többes száma a végző magánhangzótól függetlenül végmagánhangzó nélküli tő+ekh (pl. kevi- kevekh; kő- kövek). A mássalhangzóra végződő szavaknál tő+kh (pl. khun- khunk). A főnevek tárgyesete a magánhangzóval végződő szavaknál –t végződés (pl. kevit- követ), mássalhangzóval végződő szavaknál –et végződés (pl. kevekhet- köveket). A főnevek birtokos esete magánhangzónál végződő szavaknál –je vágződés (pl. kevije, többes szám: keveklé), mássalhangzóval végződő szavaknál-e végződés (pl. szömé- szemé). A főnevek részes esetei egyes számban –neki szóvégi képző (pl. kevineki), többes számban szótő+ekhneki szóvégi képző (pl. kevekhneki= köveknek). A főnevek elvonatkoztató esetei a magánhangzóval szavaknál szótő+etül (pl. kevetül), mássalhangzóval végződé szavaknál pedig szótő+hetül (pl. kevekhetül) szóvégződés. Birtokhelyzetű főnevek ragozása: neilim= nyilaim, neilit= nyilaid, neilej= nyilai, neilinkh= nyilaink, neilekh= nyilaitok és neilekh= nyilaik. Sok szónál a ragozás természetesen rendhagyó.

A következtetéseket a szakembereknek kell levonniuk, ez egyszer félretéve minden politikai érdeket, mert a tudománynak nincsen joga ahhoz, hogy egy nép múltját ideológiai megfontolásokból eltitkolja, hamis útra terelje. Egy dolog a fentiekből a laikus kívülállónak is nyilvánvaló. A hunok nyelve éppúgy, mint a magyaroké, török volt.

ismeretlen forrás

Cserkésztevékenységek: Szept. 15 – Dec. 21.

Amint tudjátok, iskolánkban cserkészcsapat működik már közel 10 éve: neve 81-es számú Makkai Sándor Cserkészcsapat.

Egy cserkésznek igaz, lélekben tiszta, segítőkész és jókedvű embernek kell lennie, mert csak így vehet részt a szebbnél szebb tevékenységeken.

Októberben portyát szerveztünk a Héja-erdőbe, ahol sokféle új játékot tanultunk (pld. számháborút) de indulókat, népdalokat is, és egy rövid istentiszteleten is rész vettünk a „vadon zajában”. Fegyelmezettségünket a visszafelé vezető úton gyakoroltuk.

Decemberben, Mikulás ünnepénajándékokkal leptük meg egymást. Szívünkben melegséget éreztünk, jó volt, mert együtt voltunk és volt egy közös barátunk, Jézus. Senki arcán nem látszott a szomorúság, mindenki boldog volt.

December 11-én csapatunk egy marokkói teára gyűlt össze. Csapatvezetőnk, Márton Előd, egy korondi rovercserkészt hívott meg hozzánk, aki biciklivel járta be Európa egy részét; élményeit diaképekkel s aprólékos magyarázatokkal tárta elénk. Marokkóban is járt, ahol teafüvet gyűjtött és velünk is megkóstoltatta.

A cserkészet hasznos időtöltés, ne hagyjátok ki! Mindenkit szeretettel várunk!

Fekete Emőke, IX.A

Csillagpont Regionális Református Ifjúsági Találkozó, Debrecen, 2004. november 6.

November 5-én délben indult Kolozsvárról egy autóbusz 51 IKE taggal a Csillagpont Ifjúsági Találkozónak egyik regionális szakaszára. A Kollégiumból is, két kísérőtanárral, Gede Csongorral és Galaczi Júliával 7 diák utazott Debrecenbe. A Szikra együttes tagjai is velünk utaztak, akik jó hangulatot teremtettek mind az autóbuszban mind a találkozó egész ideje alatt.

Megérkezésünk után a híres Debreceni Kollégiumba szállásoltak el nagyon jó körülmények között (2-3 személy egy szobában, számítógép stb.). A kollégiumban csak éjfélkor van a kapuzárás, így volt időnk a városban is lófrálni. Másnap reggel korán indultunk a találkozó színhelyére a LOVARDA Kulturális és Konferenciaközpontba, ahol lehetőséget kaptak a bemutatkozásra a régió különböző református csoportjai, intézményei, valamint ifjú művészei.

A rendezvény fő programjával (közös éneklés, előadások, kiscsoportos beszélgetések, együttesek fellépése stb.) párhuzamosan érdekes előadásokon és fórumokon vehettek részt az érdeklődők, és természetesen kreatív foglalkozások is szerepeltek a programban, így mindenki kipróbálhatta kézügyességét (agyagozás, bőrözés, kosárfonás, nemezelés). Persze a táncház sem maradt el. Egy kalotaszegi pár tanított néptáncra, amelyen a kolozsváriak vettek a legaktívabban részt: már vége volt a találkozónak, a termek kiürültek, de mi továbbra is jártuk a táncot.

Sok magyarországi fiatallal ismerkedtünk meg, és utolsó nap, indulás előtt ellátogattunk a Déri Múzeumba is, ahol együtt tekinthettük meg Munkácsy híres Krisztus-trilógiáját (Krisztus Pilátus előtt, Golgota és Ecce Homo festményeit).

Nagyon hamar eltelt ez a három nap és rossz volt a visszaindulás pillanata, de biztos vagyok benne, hogy mindenki jól érezte magát és energiával feltöltődve érkezett haza, ahol várt minket a félévik és rögik periódusa.

Szegedi László, XI. B

Egy tanár gondolatai rögi-írás közben

Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú az új kapura. Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenésből. Ezt a példatípust direkt nem vettük gyakorlatban. Valamit a ZH-ra is kell tartogatni! Úgy teszek, mintha rájuk sem figyelnék. Hadd kezdjenek mozgolódni. Kovács már lapozgatja is a könyvet. Azt hiszi, nem látom. Simán elkérhetném, de minek? Úgyis rossz képletet másolt ki. Úgyis elégtelent kap, és nem is voltam szigorú. Még puskázhatott is.

Ah! Barabás rátalált a jó képletre. Legalábbis azt hiszi. De téved.

A jó képlet nincs is benne a könyvben. Helyesebben benne van, csak hibásan. Nem véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír. Azért ülök én itt. Majd legközelebb rendesen felkészülnek. Akkor kapnak egy primitív példát, amit még egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen ez fogja megzavarni őket. Nem hiszik el, hogy egy szorzás, meg egy osztás az egész. Egy olyan képlet, amit még a kettes szintű általános iskolások is tudnak. Elbonyolítják majd az egészet. Aki pedig megcsinálja, azét azért nem fogadom el, mert nem általános iskolás módszerekkel kell dolgozni. Legalábbis a hallgatóknak nem. Megadtam azt a mennyiséget is, ami tévesen benne van a könyvben. Így nem gyanítanak semmit. Amúgy is több adatot írtam fel azok kedvéért, akik megszokták, hogy az összes adatot amit megadtak, fel kell használni. Addig osztanak, szoroznak, amíg ki nem jön a kérdéses mennyiség. Ez ma legalább öt kettest fog szülni. Helyes! Barabás kirakta a dolgozatát a pad szélére. A háta mögött ülő már másolja is. Szepesi meg leírta egy kis fecnire a példát, és odaadta az előtte ülőnek. Nagyszerű!

Horvát túl akar járni az eszemen. A szerencsétlen nem tudja, hogy ez eddig csak a feleségemnek sikerült. Jól felkészült a ZH-ra, a képletet is tudja. Már legalább öt perce készen van, és büszkén feszít. Na nem sokáig. Számítottam rá, hogy nem lehet semmivel sem megzavarni. Ezért még tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést. Most szépen odaballagunk hozzá, és véletlenül észrevesszük...

Na, ez megvolt. Még neki állt feljebb. Nagyon elkanászosodtak a mai fiatalok. Régen sokkal jobb volt. Nem kellett ennyit manőverezni. Csak a teljesen kész, hibátlan dolgozatokat fogadtam el, melyek végeredménye is jó volt. Persze olyan adatokat adtam meg, s olyan képletekkel kellett számolni, hogy logarléccel az Atyaúristen sem tudta volna befejezni időben. De ezek a rohadt számológépek megnehezítették a dolgomat. Ám kifogni nem tudnak rajtam. Úgy látom mindenki befejezte, beszedhetem.

Így kell ZH-t írni! Nem kell utána órákig vesződni. Az egészet kijavítom egy perc alatt.

Ilyenek a tanárok !!!

XII.C szerzeménye

„...egyet akarva ugyanarra törekedjetek”

Ez volt a jelszava a 2004.10.30-án megszervezett Református Iskolák találkozójának, amelyen a Kárpát-medence több mint 10000 diákja vett részt. Ezek között a Kolozsvári Református Kollégiumból is 44 diák volt jelen a találkozó alkalmából megszervezett ünnepségen.

Iskolánk diákjai péntek reggel (29-én) indultak el Budapest fele. A délutáni megérkezés után többek között a Lánchíd, a Budai vár, a Mátyás-templom, a Szentháromság tér és a Halászbástya megtekintésére került sor. A fárasztó út és vásárolgatás után péntek éjszakára szállást kaptunk a Váci Mihály Kollégium bentlakásában, szombat reggel pedig ugyanott megreggeliztünk.

Mindezek után Budapest sportarénájában kezdetét vette a színpadi és küzdőtéri előadássorozat, amelyen számos református óvoda és iskola tehetséges ifjúsága mutatkozott be, néptánc együttesek és zenekarok léptek fel csodálatos előadásokkal. A találkozó legemlékezetesebb pillanatának tekinthető az „alakítsunk kántust!” felszólítás, amely két négyszólamú zsoltárfeldolgozásnak a teljes aréna általi összeéneklése során valósult meg.

Az ünnepség után záró istentiszteleten is részt vettünk a reformáció ünnepe alkalmából.

A kollégiumi csapat szombat este indult hazafele a főváros egyik csodálatos jellegzetessége, a Citadella megtekintése után.

Bár kimerülten, de szerencsésen és élményekben gazdagon érkeztünk meg vasárnap reggel Kolozsvárra. Én is, mint a többi kollégista, nagyon örülök , hogy részt vehettem egy ilyen jelentős rendezvényen.

Varga Annamária, XI. A

Ezért vagyunk ilyenek

Végigsétálok a folyosón s sápadt arcokat, fáradt szemeket, kedvetlen és lehangolt embereket látok... Én is egyikük vagyok. Annyi kötelesség, elvárás, aminek meg kell felelni, annyi feljebbvaló kiknek nem mondhatjuk el elvárásainkat s a mi jogainkat, melyek számukra lényegtelenek. Minden osztályban elhangzik a tanárok részéről, hogy: „passzívak vagytok, és semmi sem érdekel!” Azon, hogy miért van ez így, senki nem próbál elgondolkodni. Az ember dolgozik, tanul, s ebbe energiát fektet. Elégedett lenne, és eltörpülne a fáradság, a stressz akkor, ha érezné, hogy valami visszajön ebből a rengeteg felhasznált energiából. De mondja meg nekem valaki, mikor van ideje, és hol van alkalma a kollégista diáknak kikapcsolódni. Mikor mondhatja az itteni diák, hogy: „Tanultam minden este későig, és elmentem két-három versenyre, de már nem is érzem a fáradságot, mert a hétvégén kikapcsolódtam, mert rendelkezésemre állt egy nap pihenésre és szórakozásra, amikor nem kellett aggódni a másnapi rögtönzések miatt.” Tudatában vagyunk annak, hogy ez mind hasznunkra válik majd, de számunkra ezek a legszebb évek, és akadnak olyan dolgok, amelyekre felnőtt korban nem adódik lehetőség, mert akkor (is) ezernyi kötelesség és felelősség hárul majd ránk. Ki kell használni ezeket az éveket!!! Tanulni és időt fordítani a jövőnk építésére szükséges, de a kikapcsolódás ebben a korban nélkülözhetetlen. Most, hogy mi van bennünk, és hogy milyen káosz ural, senkit sem érdekel. „Csak készülj az én tantárgyamból, hiszen ez igazán nem sok.” Hát a te tantárgyad kedves tanárom/tanárnőm biztosan nem, csak hogy e mellet még van húsz, és mi sem vagyunk gépek! Ha most mind kiállnánk, és felsorolnánk kéréseinket, meghallgatnának, de a holnapi nap nem hozna jobbat. De ezt már megszokta a kollégista diák... S akkor még kérdezzük, hogy mi az oka a passzivitásnak?

Megírtam ezt a cikket, és most azon töprengek mikor hívatnak az igazgatóságra...

ismeretlen szerző

Kedves Tálentum!

Íme itt a várva várt cikk:

Levél a távolból

Hosszú fontolgatások után végre leültem, és elhatároztam, hogy megírom azt a cikket, amivel nektek beszámolhatok a budapesti életről és az itteni tanítási rendszerről. A gyengébbek és az újak kedvéért nevem Bálint László-Tibor és jelenleg a Reformatio Hungarica svájci alapítvány jóvoltából a budapesti Baár-Madas Gimnázium és Általános Iskola tanulója lehetek. Na, de ne felejtsem ki a lajstromról a másik két refist, aki ugyanitt jár, ugyanannak az alapítványnak a jóvoltából; ezek a diákok Demeter Jácint és Kovács Hont-Imre. Na, egy kis beszámoló a suliról: A Baár-Madas Magyarország egyik legjobb sulija, és akik itt Végeznek szerencsésnek mondhatják magukat. A tanárok apait-anyait beleadnak, hogy jól felkészítsék diákjaikat az érettségire, ami többé-kevésbé sikerül is nekik. Viszont az itteni diákság 80%-a nem azért jár ebbe a Suliba, mert a legjobb iskolának van minősítve, hanem azért mert ez esik legközelebb a lakásukhoz. Mindezek mellett az itteni program renkivűl jó, és ha a tisztelt olvasóközönség megengedi, erről is ejtenék pár szót. Nagy örömömre, itt sokkal kevesebb tantárgyat tanítanak, mint odahaza, viszont a reál tantárgyak (matek, fizika) alaptantárgyak, és aki ezeket nem tudja az magára vethet. Na, de nem kell megijedni, hiszen itt sincs kevesebb óra naponta, sőt néha fél

négyig is suliban vagyunk, viszont itt az órák csak 45 percesek és a szünetek is

váltakozóak 10, 20 sőt 30 perces szünetek is vannak. A főtantárgyakat a magyar

irodalom, a töri és a matek képezik. Ezek mellett vannak olyan tantárgyak is, amelyek kikapcsolódás végett vannak betéve az órarendbe, mint például a zene, a testnevelés, a művészettörténet és az informatika. No, szinte elfelejtettem az idegen nyelveket, amit itt, nem egyéb, vágni kell. Sőt, itt a diákok nagy része nyelvvizsgázott , és ezáltal érettségiztek is, ráadásul a nyelvvizsgatantárgyából garantált jeles osztályzata. E!!! Órákon kívül fakultációkon, illetve szakkörökön lehet részt venni. A fakultáción egy bizonyos tantárgy részletes tanulása folyik. A szakkörök általában sportorientáltak, így ezek által alkalmad nyílik uszodába járni illetve kosárlabda , kézilabda és foci edzésekre járni. A tanárokról sok írnivaló nincs. Általában mindenik tanár szigorú, de vannak kivételek is. A tanár-diák kapcsolat pedig nem olyan mint a refiben, ugyanis itt a tanárt nem érdekli a diák iskolán kívüli programja, nem érdekli, hogy valamilyen tantárgyból bukásra áll, egyszóval nagyon gyenge ez a kapcsolat. Budapestről sincs sok beszámolnivalóm, habár alkalmam nyílt megismerni ezt a gyönyörű várost. Ugyanis egy idő után észre se veszed, hogy egy nagy fővárosban élsz, minden olyan megszokottnak tűnik: a bevásárlóközpontok, az áruházak, a villamosok, a zaj, mintha egy életen át elkísért volna. Egyszóval beilleszkedsz ebbe az életbe. Hát kábé ennyi lenne a tudósítás Budapestről. Ha valakit különösen érdekel bármilyen részlet, bátran forduljon hozzám, vagy akár a másik két ittlevő diákhoz, és szívesen segítünk. És végezetül egy felhívás IX. illetve X. osztályosoknak, ne szalasszatok el egy ilyen alkalmat, hisz ti jövőre pályázhattok! Üdvözöl benneteket a Tálentum budapesti munkatársa,

Bálint László Tibor, XI.C.

Mi értelme?

Ne kérdezz,

Ne segíts, ne sajnálj!

Csak imádkozz értem.

Fejem fáj, s benne:

Sötét sorok néma hangja.

Egy hang, mely nem szól többé...

Elhalkult örökké.

Mire jó az értelem, ha nincs benne érzés?

Mire jó a tudomány, ha elhal a remény?

Minden elhal egyszer...

S nem szól többé hangom.

De lesz még fa, lesz fű

S számodra lesz még derű

Uram! Távoztasd el tőlem a gonoszt.

Érzem ördögi ízét

Illatát szívom, s tetszik.

Annyira könnyű.

De mi lesz ha vége?

Ha lelkem neked is kéne?

Édesítsd meg ízét a jónak

S illatát a romlandónak!

Akkor majd újra szép lesz minden.

Lesz öröm, kincs, hit és lélek.

De... addig... könnyebb így!

S lehet, már késő...

Már nem kell a lelkem

A seholban ezer jobb lélek vár rád:

Vár a kegyelemre

Vár a tisztulásra

Az én lelkem meg a kárhoztatásra.

A hang ítél, s meghal aki él.

Megyesi Melinda-Réka, XII.A

Mit ír a Biblia a horoszkópról?

A Biblia nem használja sehol a horoszkóp kifejezést. Helyette a jövendőmondás szót használja.

"Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!"

Mózes harmadik könyve 19:31

"Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát, vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló, vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az Úr. Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt!"

Mózes ötödik könyve 18:10-13

"...Saul pedig eltávolította az országból a halottidézőket és jövendőmondókat."

Sámuel első könyve 28:3

"Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A halottakhoz kell fordulni az élő helyett? A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője."

Ésaiás könyve 8:19-20

"Hiszen hiábavaló látomást láttatok és hazug jóslatokat mondtatok, amikor azt mondogattátok, hogy "így szól az Úr", pedig én nem is beszéltem."

Ezékiel 13:7

"Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben a jövendőmondó lélek volt s jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak."

Apostolok cselekedetei 16:16

Szegedi László Péter

és Rád András László

Moartea

Moartea... e un vis lung,

fără sfârşit,

vine şi nu mai pleacă

niciodată.

Dintr-o dată apare,

şi te ia cu sine,

şi nu mai ai scăpare

Dar dacă te uiţi la aspectul lui pozitiv

vezi, că-ţi ia toată suferinţa,

întâmplarea neplăcută,

având umbra ei

neputinţa.

Lovász Attila. XII. A

Odüsszeusz hajóján

Néma csend van, mindenki hallgat,

A tenger hullámai is lassan lenyugodnak,

Megszűnik a zaj, csend borul a világra,

Néma csillagok kísérnek utamon.

Este van. Igen, fekete az ég,

A legénység többet remélt.

Napsütéses szép napokat

Egyszerű, nyugodt munkákat.

Csak egy van köztünk, aki bátor,

Csak egy, aki nem álmodik.

Odüsszeusz, hős vezérünk

Mindenhova kísér bennünk,

Nehéz harcokban mellénk áll,

Mindig ő nyeri a csatát.

De mégis bánatos, szíve gyászba borul,

Szeméből a nehéz könny kicsordul.

Siratja felségét, otthon maradt kedvesét

És egyetlen fiacskáját.

Bátor, néha mégis elfárad,

Reménytelenül néz a távolba,

Mert isteneink rá haragszanak.

Nyugodt az este, néma álom

Beborítja a nagy hajót.

De egyszerre csak zaj támad:

Ébredj legénység, süllyedünk!

Mindenki siet, ugrik a vízbe

Csak Odüsszeusz áll meg félve.

Sohasem félt, csak féltett,

Most is mások életét menti.

Hamarabb a másét, utána a magáét.

Sokan megfulladnak,

Haragudnak az istenek.

Oh, Zeusz, miért büntetsz engem

Hű szolgádat miért kínzod,

Talán ártott neked, ő, halandó?

Oh, főisten, ki az Olümposzon vagy

Ne hagyd elveszni szolgádat!

Most már késő, elsüllyedt a hajó

De még van két ember, aki él:

Odüsszeusz és én.

Ketten hánykódunk a hullámok tetején,

Habok fojtanak minket,

Mégis kiállunk merészen

Együtt a sötétségben,

Lecsitul a tenger,

Elalszik a harag,

Néma csend van, mindenki hallgat,

Tengerek hullámai is lassan lenyugodnak.

Megyesi Emőke. IX. B

Reggeli ima

Megint előttem van egy új nap, Atyám,

Amint elindulok az emberek közé munkámat végezni.

Oh, add, hogy barátja lehessek minden embertársamnak

Ments meg attól, hogy egyetlen szívnek is elhervasszam üde virágát haragommal, vagy gyűlöletem tüzével!

Segíts meg, hogy felvidítsam a szenvedőket szeretetemmel, s felüdítsem a csüggedőket a bennem élő remény hatalmával.

Add, hogy minden embernek arcába testvéri szemekkel nézhessek, add, hogy gyönyörűségemet találjam abban, ha módomban áll segítségére lenni embertársaimnak.

ÁMEN

Gál-Máté Beáta, X. B

Reklámok, avagy hogyan lett a rongybabából Barbie?

... a terminátor egy jól célzott rúgással betöri az ajtót... de már késő... a gonosz karmaiban ott feszül a hidrogénbomba... „Kérlek, tedd le azt a bombát, és mindketten jól járunk !”. „Hogy is ne! És mi lenne, ha csak én járnék jól?” És ezzel már repül is hősünk felé a bomba. Ha kifogja, még megmenekülhet, de ...REKLÁM...

Kedves barátaim, tisztelt olvasók! Tapasztalatból mondom és gondolom egyetértenek velem, hogy nincs idegesítőbb, mint amikor egy kedvenc filmünket félbeszakítja egy-egy, olykor mintha végtelenségbe nyúló reklámsorozat.

Ilyenkor elgondolkodunk, –habár magunkban kitaláltunk egy-két teóriát- hogy mi is a szerepe ennek a tömérdek reklámnak? Engem ugyanis nem fognak „befüstölni” ezekkel a sültelenségekkel. Nekem nem fontos. De akkor mi a reklám lényeg? Arra nem is gondolunk, hogy ebből nagyon sok ember él!

Egy árucikknek, amelynek sikeres reklámja van, annak biztos, hogy az eladása is sikeresebb. Logikus. Ahhoz, hogy egy cikk reklámképes legyen, valami forradalmian új, hihetetlenül hasznos, no meg olcsó kell hogy legyen –legalább a reklámban-. Tehát a reklámokat piackutatók, szociológusok, pszichológusok és médiaszakértők készítik. Őket azonban drága pénzzel kell megfizetni. És mint egy bumeráng ez visszahat a fogyasztóra, tehát az áru drágább lesz. De itt nem állunk meg tisztelt közönség. Ha egy cég reklámozni akar, logikus, hogy egy olyan műsort vagy időpontot keres a közvetítésre, amikor a legtöbb néző szeme tapad a képernyőre. Ezt is okosan kigondolták, ugye? Minél több a néző, annál drágább a reklám közvetítése, és a következményt inkább nem is mondom. A fentiekből kiderül, hogy mi, a hűséges fogyasztók a reklámokból nem sokat nyerünk. Még soroljam? Legtöbbször ezekkel a reklámokkal az időnket lopják. Ha sikerül is elhitetni velünk, hogy ezek a cikkek létfontosságúak és háztartásunkban nélkülözhetetlenek, akkor megvesszük, csupán azért, hogy kiderüljön az ellenkezője. Vegyük szemléltető példaként a címben is említett Barbie- babát. Júlia hatéves, és hűséges reklámfogyasztó. Kezében a szeretett rongybabájával, kedvenc szórakozása a tévénézés. Egy este azonban tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy a vele egykorú lányok öltöztetik a gyönyörű szőke Barbiet. Júlia fél szemmel rápillant a kopott, rongyos babájára, majd egy hirtelen mozdulattal a földhöz vágja rongybabáját és felkiált: „Nekem Barbie keeeeeel!!!” És az engedelmeskedő anyuci, apuci másnap meg is vette a szőke szépséget borsos áron. Megkérdezzük magunktól, miért? Azért kedves olvasóim, hogy két nap múlva ott heverjen a Barbie a sarokban, kéz nélkül, mint egy rideg műanyagcsonk.

Júlia pedig újra a mama által készített rongybabát szorongatta lesvén a legfrissebb reklámokat.

Szőcs Levente, XI. A

Roua de suflet

Viaţa mea e plină de regrete,

Regrete dulci, ş-amare,

Şi totuşi ceva nu mă lasă să-mi

deschid ochiul, şi să uit de-acea visare.

Vis frumos ce-ai ai fost cândva,

Pleci te rog din viaţa mea!

Mi-ai adus doar suferinţă

când mă gândeam la-cea fiinţă.

Atunci eram foarte fericit

Doar totul s-a sfârşit.

Acum, mă simt prost şi umilit,

Şi tot odată folosit.

Vreau să uit complet de ea,

şi s-o şterg din viaţa mea

şi să-ncep o viaţă nouă

alături de cea din rouă.

Veşnica viaţă vine şi roua-i lângă mine.

ismeretlen szerző

Tanári aranyköpések

Legöptimistább

Felső ég a csillagos határ.

Olyan sötétek vagytok , hogy villanyt kell gyújtani.

Fel a fejjel, semmi remény!

Fel akarja piszkálni ....

Fiam, húzd magadra a budit!

Fogd be a szád, és hallgass!

Ez az érzés recsiprókus....

Ki kell olvasni Ábelt, legalább a rengetegben.....

Úgy fel tudsz szeretni......

Felírok egy pár jó számot, já? (német egyetemista)

Ein Bauer ist egy paraszt. (német egyetemista)

Amíg az ember suvickol, kapcsolja le a vizet.

Mész az odúba, és megölöd a disznót.

Ez a gyilkolási módszer holt biztos volt....

Honnan lehet így franciául megtanulni? –Hát franciázás közben.

Hat vagonyt kötöttek utána .....

Van valakinek egy rágója, mert büdös vagyok, szájbüdös.

Palotaszegi Kárta

Zsebbicska

Szellemes vagy, mint a temető.

Csokonai Vitéz: Mihály a reményhez (verscím)

Halljál oda!

Vannak két feladatok!

Körülöttem csak én ordibálok!

Nem bírom a torturálást!

Kihozzátok belőlem az „animált”!

Megfejellek, mint a vasorrú bába a mágnesasztalt!

Ritka, mint a hintaló-szar...

Schreiboljuk bele a kottába!

Megzavarodtál, mint Ádám nőkanapján.

Könyvmaradék (maradvány helyett)

Káin lelőtte a bárányt...

A latin és a görög volt a két világvallás.

Mikor kicsi voltál, olyan csúf voltál, hogy csontot akasztottak a nyakadba, legalább a kutya játsszon veled!

Annyira párhuzamos vagy az irodalommal, hogy az fáj!

Nem tudja kiborítani a békéből.....

Engem is behimlősít.....

A túrón van a hangsúly.

Fáj a lázam!

Elvitte a sátor a vizemet!

El van erősen cselezve......

Foglalkozással foglalkozik.

Sáncügy minisztérium...

Bottal csinált kántorok.....

Nem kell félni a kereszttől a zenében......

Alig érintette a búzáimat...

Kommun kassza...

Elszakadt a tésztám.

Rossz hülyeségeket írsz le.....

A hasizmom így dum-dum-dum.....

Mondd a poémot!

Nincsen benne feszesítőű.

Gondoljatok össze....

Szeretnék egy játékot veletek.

Kiosztok egy sor sorozatot.

Különböző idegrendszerek szerint különböztetik meg a különböző típusokat ....

Megülik az országgyűlést...

Ez politikai prostitúció!

Megyünk, mint a juhok, Markó tata után.

Fiam, mire elvégzed az iskolát akkora szarvaid lesznek, hogy nem fogsz kiférni az iskola kapuján!

Trilológia

diákok

Tudod, hogy 2004-ben élsz

Tudod, hogy 2004-ben élsz, ha:
1. Véletlenül a micron ütöd be a PIN-kódodat.
2. Több éve nem passziánszoztál rendes kártyákkal.
3. 15 különbözö telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
4. E-mailt küldesz a melletted ül[ embernek.
5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert
nincs meg az e-mail címük.
6. Otthon is az " irodahanggal" válaszolsz a
telefonba.
7. Otthonról is a 0-t ütöd először, hogy juss ki a "kinti"
vonalra.
8. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három
különbözö cégnél dolgoztál.
10. A főnököd nem tudná elvégezni a te
munkádat.
11. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e,
miközben hajtasz be a garázsba.
12. Minden tévéreklám végén szerepel egy internet cím.
13. Ha véletlenül elmész otthonról a mobiltelefon nélkül
(amit életed elsö 10, 20, 30, 40 évében nem is ismertél), pánikba esel,
és azonnal visszamész utána.
14. Reggel az az elsö, hogy bekapcsolod a
számítógépet, még mielõtt kimész kávéért a konyhába.
15. Oldalra hajtod a fejed amikor mosolyogsz. :)
16. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod.
17. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.
18. Túl elfoglalt vagy, hogy észrevedd, hogy nincs 9-es a listán.
19. Ténlyeg megnézted, hogy nincs 9-es a listán?
20. ....és most röhögsz magadon.

Gede Csongor , iskolalelkész

Útravaló

Ha elmész innen,

s itt hagysz mindent,

vígy magaddal egy csöpp békességet.

S e hely, melyet itt hagytál egykoron

változni szívedben sose fog.

S ha majd egyszer ide visszatérsz,

légy boldog, hogy egy ideig itt éltél!

Mert ez a hely valami olyant nyújt néked,

melyet otthon, álmodni... nem voltál képes:

lehet ez jó, lehet ez rossz,

lehet valami, ami örömöt, fájdalmat okozott,

lehet valami, amit utáltál, szerettél,

vagy valami, amit... már el is feledtél,

de azokat, kiket szerettél s szerettek téged,

ne feledd soha, hisz ők se felednek téged.

Most már része vagy életüknek,

legyenek ők is részei a tiédnek.

S ha elmész innen,

s itt hagysz mindent,

vígy magaddal egy csepp békességet!

Lovász Attila, XII. A

Viccecske!

1.) Egy jó hírnevű svájci bankban új ügyfél jelentkezik.

- Szeretnék félmillió dollárt elhelyezni önöknél - suttogta a pénztárosnak.

- Nyugodtan beszélhet hangosan is –mondja a pénztáros- nálunk Svájcban nem szégyen a szegénység.

Nehogy már...

...... a ketrec rázná a majmot!

...... a mézescsupor nyalná ki Micimackót!

...... az öregasszony tépné szét a Pitt - Bullt!

...... a vakolat verné le a kőművest!

...... a farok csóválná a kutyát!

...... az állomás fütyülne a vonatnak!

...... a kémény szállna a gólyára!

...... a kézifék húzná fel a sofőrt!

...Vicc lenne!

Egy házaspárhoz betör két rabló. Az ajtót a férj nyitja ki. Az egyik rabló rákiált a férjre: - Pénzt vagy életet.

- Életem, gyere, mert keresnek.

Gál-Máté Beáta, X.B

XXI. századi jeremiád

1.) Sok nyomorúság és bánat mely kínoz ez években,

Csak te tudod Isten, hogy élünk mi ezekben.

2.) Sorsunk hasonlatos a zsidó népéhez,

mely egykor rabszolgaság miatt könyörge Istenhez

3.) Mi századunk is mostan e tüzekben hamvad,

S az egyetlen Úrtól vár csak nyugodalmat.

4.) Akárcsak Izráel, mikor a pusztában jára,

És hogy nem hallgatott Istennek szavára,

5.) Bűnéért az Atya sok csapással sújtá

De a rabszolga nép mégsem hallgatott Rá

6.) Így élünk most mi is sok vétkeink miatt,

viszont minket Isten mégis csak meghallgat.

7.) Hisz az sok erőszak, mit asszonyok szenvednek,

és fiatal szüzek naponként elnyelnek.

8.) S az sok gyilkosság és rablás, mely óránként,

embereket pusztít csak lassan óránként,

9.) Meg a nincstelenség, keserűség, s bánat,

mely sok öreget és árvát az utcákra hányat,

10.) Tudjuk édes Atyánk, kegyelmedből, mely ven,

ez sok kegyetlenség mind elmúlik majdan!

11.) Mert az választott nép is, mely a pusztát jára

a negyven év alatt, kegyelmed megtudá

12.) S bűnbánatik miatt a sok kínt, ami rajtuk volt,

úgy elvetted róluk, mint poklosról a poklot.

13.) Kegyelmes Istenünk és édes jó Atyánk,

tudjuk ez vár ránk is, és bűneink gyanánt.

14.) Az végső éltkor, hol széked elé állunk,

Te szemedbe nézni hiába kívánunk

15.) Hisz gyarlóságunk miatt féljük nagy hatalmad

s tudjuk, így szólsz majdan: „Pokol te jutalmad!”

16.) De kérünk mi Atyánk, hogy mint Izráel népét,

az ígért földjére lassanként bevivéd,

17.) Úgy segíts bennünket a jó útra térni,

s taníts meg ismét nagyvoltodban bízni.

18.) Add, hogy bűneinket igazán megbánjuk.

És a keskeny utat éjjel-nappal járjuk.

19.) Te taníts bennünket törvényedben élni,

s földi missziónk is jól beteljesítni!

20.) Taníts minket Atyánk jókat cselekedni,

hogy sokszor tudjunk másokon mi is segíteni.

21.) Add, hogy adakozzunk amint tőlünk telik,

hisz a szegény népnek Tőled is adatik.

22.) Pusztítsd azokat, kik önzők, s maguknak valók,

hogy e földön ne legyenek csak jó kedvű adakozók.

23.) Add, hogy felső ruhánk és kevés ételünk,

mással megoszthassuk, s így örömet szerezzünk.

24.) Add, hogy segíthessünk megtört sorsúakon,

koldusokon, árvákon, magukra maradottakon.

25.) Add, hogy adományunk a tízednél több legyen,

s bátran kimondhassuk: „ezt adja az Isten!”.

26.) De ne engedd Uram, hogy csak más szemek láttára

adakozzunk mi is másoknak javára.

27.) Hanem taníts minket szent házadba járni,

s add, hogy ott is tudjunk bőséggel adakozni.

28.) Vésd Atyánk szívünkbe azt is, hogy minden

jókedvű adakozót majd megáld az Istent.

29.) Add Uram, hogy miképpen mi is Tőled kapunk

akképpen mi is másnak adakozzunk.

30.) Hidd el édes Atyán, hogy bánjuk bűnünket,

s lelkünk keres Téged szomjúzván igédet.

31.) Ezért jó Istenünk, könyörögve kérünk,

segíts mi lelkünket jó útra térítnünk!

32.) És Fiad nevében, ki meghalt miérettünk,

add, hogy gyümölcstermő legyen az életünk.

33.) Erre kérlek Uram, és a bűnös lélek,

hogy századunk sorsát Tőled telhetőleg,

34.) Kínoktól mentesítsd,

s keresztyén tedd!

Nagy Kollektor Kinga Brigitta, X. B

Zord idők közelednek

Csend van már mindenütt, leszáll az éj, elhalkul a város és már semmit sem hallani. A poros, elhagyott, szürke utcán egy rongyos anyóka bandukol, céltalanul. A pókhálós oszlop fénye rávilágít az arcára: ráncos, sápadt, sovány; tekintete lágy és szelíd. A semmibe néz és egyre csak megy, megy.

Aztán betér a Király téri zsákutcába. Magasra tornyosuló épületek, égigérő rács veszi itt körül. Ez az ő otthona, ez maradt… Lábaira a szél régi újságpapírokat fúj, már semmi újat nem mondanak. Leül. Egyedül van. Fáradt. Lefekszik és betakarozik az újságokkal: a hírekkel, a politikával, a művészettel, a rablásokkal, a gyilkossággal, a széppel, a házassággal, a boldogsággal, a jövendővel. Már ezeken is vérfoltok vannak, amiket a tegnap köpött rájuk, mikor nagyon rosszul lett…

Vörös az ég alja, nedves a levegő, hajnalodik. Az anyóka arra ébred, hogy valaki nagyon rázza. Egy sovány kisfiú volt. Piszkos ruháiba beivódott a dohány és a dögszag, arca kétségbeesett, hangja remeg, beszéde szakadozik, majd nagy levegővétel után újra belevág, de már nem tud beszélni, csak reményveszetten, gépszerűen rázza az anyót, aki hirtelen felrezzen, megfogja a kisfiú kezét és szaladni kezd… Már mindent sejt: veszélyben van egy élet…

Megérkeznek a szomszédos utca egyik árnyékos bemélyedésébe. A fiú édesanyja, aki ugyanolyan körülmények között él, mint az anyó, egy ládákból összeállított ágyon vesződik. A csendet néha egy-egy szívből jövő kiáltás töri meg, majd újra mély némaság, mint a fekete bársony.

Az anyóka orvoshoz indul. Az eget sűrű, szürke felhők borítják; vajon mit akarnak? Zajt! Zuhog a zápor, folyik a víz a csatornákon, az emberek fedél alá menekülnek, de az anyó még mindig csak célja felé halad, keze remeg, arca ijedt. Aztán egyszerre az égi lármát felváltja a csend: fehér köpenyes emberek jönnek az anyóval szembe. Szegényke! Azt sem tudja, hová menjen.

Benyit egy ajtón; hosszú fekete hajú, csinos, jól öltözött nővér fogadja és megkérdezi, mit akar. Miután megtudja, orvos után szalad, mentőt hívnak és a szegénytelep fele indulnak. A kisfiú édesanyja már alig volt eszméleténél. A nővér és a sofőr fölkarolták az anyát, az orvos műszereivel vizsgálgatta, oltást adott és mindenféle gyógyszert, amire a szenvedő felszisszentett.

Lassan-lassan kezd a beteg felocsúdni és minden jobbra fordul, de a kezelésért fizetni kell. Drága, s nincs miből, de az anyóka a kisfiúval dolgozni kezdenek, hogy legyen. Virágot árulnak, mezei virágot; délutánonként óriási csokrokat szednek. Sokszor ingyen is adják, csak hogy máskor is jöjjenek. Esténként, mikor már nem megy jól az üzlet, koldulni mennek. Csak áll és bámul a sok ember, kevesen adnak valamit. Minden kalapba eső pénzdarab egy-egy bilincset old le kettejük szívéről. Mert foglyok, rabok ők, a kiszolgáltatottság, a zsarnokság rabjai. A szegénység a nagy úr, a zsarnok. Még álmaikban sincsenek egyedül, mert jön és elveszi függetelenségüket.

De az Úr akkor is mellettük van, és ad nekik hitet, reményt és erőt. Erőt a munkához, a kitartáshoz és a szeretéshez.

Végül győzelmet aratnak, életük talán legnagyobb diadalát: az anya meggyógyul. A kisfiúból árad a boldogság és örömkönnyek esnek le arcáról, átöleli édesanyját és kimondja azt a szót, amit már rég nem ejtett: -Szeretlek!

Telnek a napok, a hónapok és hirtelen csoda történik. Az orvos, aki nagyon magsajnálta a szegény és beteg asszonyt, feláldozza jövedelmét a nyomorultak támogatására. A szegényeket kitelepítik és otthont adnak nekik. Később a kisfiú apára talál, mert édesanyját megszerette egy gazdag úr, valami Konrád-féle. Az anyókára már nem is gondolnak, elfelejtik, mint egy fejezetet, ami lezárult. Most új kezdődik.

December. Havazik és nagyon hideg van. Régen volt már ekkora fagy. Minden embernek az utcán mosoly van az arcán, üdvözlik egymást, kellemes ünnepeket, egészséget, jólétet kívánnak, majd továbbmennek a zsongó, pazar fényű utcasorokon, miközben a „Jingle bells” dallamát dúdolja a gyereksereg. Minden csupa jó szó és ajándék.

A szentestén az egybegyűlt családok a templomba mennek imádkozni és megemlékezni a Megváltó születéséről.

Az anyóka is a zsákutcából oda indul, szeme könnyes. Boldog embereket, angyalváró gyerekeket, fényeket, pompát, ajándékokat lát; vajon neki senki sem küld ajándékot, egy jó szót? Vajon?…

A nyomor, az éhség, a fagy, a didergés most mind az anyóka ellen szövetkeztek. Nincs karácsony, nincs karácsony…miért van az, hogy csak neki nem lehet? Miért? Miért?

Benyit a templomba és a leghátsó székre leül. Senki sem veszi észre…Tényleg, ott van egyáltalán?

A prédikációnak vége; mindenki saját magával van elfoglalva, senki sem látja a nyomorult asszonyt, aki ezt gondolja: most már jó, mert tudom, hogy minden álmom, amit az élet szétzilált, valakinek valóra vált.

Hazamegy, „haza” és hirtelen valami fullasztó érzés fogja el. Már ismeri ezt az érzést, de most mintha minden eddiginél erőteljesebb volna és kissé szokatlanabb is. Hirtelen köhögni kezd, görcsösen leguggol, vért köp!… összeesik és levegő után kapkodva felkiállt: -Segíts, Uram! Több hangot már nem hallat; meghalt…s a zsákutcába lágyan víg énekszó visszhangzik, a Jingle bells dallamára…

Másnap a Konrád családhoz becsenget a postás. A napi újságot hozta. A kisfiú ajtót nyit, elveszi az újságot és odaadja az édesanyjának. Az újságon alvadt vércseppek vannak… Konrádné olvasni kezdi az újságot. Egyszercsak rosszullét fogja el, forogni kezd körülötte a világ és leül. Ismét elolvassa: „Tegnap a Király téri zsákutcában egy női holttestet találtak, senki sem ismeri…”

- Az az anyóka!

Végre most már rá is figyel valaki…

Konrádné szeméből könnycseppek hullanak, fáj a szíve, hibásnak érzi magát. (Tényleg hibás.) Álmában is felriad és egyre csak a lelkiismeretét hallja, amint ezt a szót ismétli: hibás. Szíve zavartan dobogni kezd; csak most értette meg a szeretet fontosságát, látta a vércseppeket, mindent tudott már…

Sokáig küzdött önmagával, amíg mulasztását elfogadta. Cselekedetét már nem tehette jóvá. Csak az a szomorú, hogy ez a Konrádné én voltam…

Jári Énikő, XI.A

REFIS TESZT

1.) Ha egy hupikék törpikét fojtogatunk, milyen színe lesz?

a. Igen

b. Nem, vagy nem tudom

c. Főváros

2.) Milyen fajta zöldséget szeret a KONKURENCIA?

a. Édes

b. Paprika

c. Zöld

3.) Mi a refisek kedvenc foglalkozása?

a. Hétvégén elegáns étteremben enyelegni

b. X

c. 0

4.) Miért nem ütötte agyon Noé azt a két szúnyogot?

a. Hajrá, ORIFLAME!

b. Miért igen?

c. Csalással a disznó sem hízik

5.) Miért passzív a XI. B (egyesek szerint...)

a. Miért ne?

b. Csak

c. PASSZSSSZSSZ...

6.) Mit hallanak a refisek minden nagyszünetben?

a. Nékszt...

b. Ez az, Miiiikiiii

c. Csukjátok be azokat az ablakokat!

7.) Miért csillog minden refis szemében a romantikus kiábrándultság?

a. Szabadság

b. Egyenlőség

c. Testvériség

d. Srekkh

8.) Mit gátolnak meg ORIFLAME-ék?

a. AVONék előremenetelét

b. TANULÁSÉKAT

c. Ki kell rúgni!!!

9.) Mi a bűvös szám a pusztában?

a. 40 nap és 40 éjjel a refiben

b. 3 hétig koplalás

c. 1-1-1 hét mosogatás

d. pátru nopcj si pátru zilé

x. keresztrím

KIÉRTÉKELÉS:

Legtöbb válasz:

IGEN: - csináld újra a TESZTET!

Kétségkívül agykontakthiba...

NEM: - a kémia feladat meg van sértődve, hogy olyan prózai dolgokon jár az eszed, mint a vécézés...

SATÖBBI: - Kisegítő kérdés: ablakom alatt minden este más szerenádozik. Te csak kétszer voltál. Mind a kétszer loholtál.

MIÉRT LOHOLTÁL???

Keresztrejtvény: Édes kicsi állatka

Erózió következménye
Ezzel érsz el eredményt
Mikor?
Bovaryné szerzője
Kollégisták kedvenc gyümölcse
Barokk és klasszicizmus közti stílusirányzat.
Bánk bán szerzője
Túróval, mákkal, dióval, sőt még tejjel is esszük

				1.
			2.
		3.
		4.
				5.
6.
				7.
	8.