Újdonságok

Sportlap

1. A Kolozsvári Református Kollégium tornaterme

3. Az első tabló a Református Kollégiumban

A Kolozsvári Református Kollégium tornaterme

A Református Kollégium évszázadokon át Kolozsvár egyik legnagyobb és leghíresebb iskolája volt. A testnevelés oktatása modern és jól felszerelt tornateremben fólyt. Mégis ez a gyönyörű tornaterem ma használatlanul bezárva áll, s jogos tulajdonos – a Református Kollégium – diákjai nem használhatják. A visszaszolgáltatást gátlók több érvet is felhoztak, amellyel azt szeretnék bizonyítani, hogy a tornatermet nem szabad visszaszolgáltatni. Számomra a legmeglepőbb az az érv volt, hogy a tornatermet nem az iskola és a református egyház építtette! Íme a Református kollégiumi tornaterem építésének története.

Albert Károly, a Tornavívóda tornatanára, korai halála után az 1895/96-os tanévben Gspánn Károly lett a tornatanító. Albert helyettesítése későn történt, s a kollégium elmarad a millenáris tornaversenyekről (egyetlen kolozsvári iskola sem vett részt). Ekkoriban döntötte el az iskola elöljárósága, hogy saját tornacsarnokot építtet, s 1896. augusztusában felmondta a tornavívodával kötött szerződését. Dr. Török István igazgató indoklása szerint az ifjúság testi nevelésében sok hátramaradást kellett szenvednünk Albert Károly tornatanító elhalálozása miatt… A hiányok elenyésztetésére készítettük el a jégpályát, melyen nagy kedvteléssel korcsolyázott az ifjúság. 1897-től évék hosszú során télen, a nagyudvaron, jégpályát alakítottak ki, mely nagyon népszerű volt a diákság körében.

Dr. Sárkány Lajos igazgató 1896/97-es évnyitó beszédében a következőket mondotta: Torna-csarnok kell, hogy a testi nevelés ne maradjon mögötte a szelleminek s mi sok év óta a távolfekvő, rosszul berendezett városi tornahelyiséget használjuk.

Mivel a tornavívodával az iskola felbontotta a szerződést, a vezetőség úgy döntött, hogy az iskola kereteiben oldja meg a tornáztatást. Ennek érdekében bizottságot jelölt ki egy állandó tornacsarnok építési tervének elkészítésére. Addig is az 1896/97-es tanévre Vermess Lajos tornamestert, a m. kir. Ferencz József Tud. Egyetem testgyakorlat tanárát hívta meg óraadó tanárnak. A tornaterem továbbra is csak terv szintjén létezett, melyre eképp utal az igazgató évzáró beszédében: Terveztünk tornacsarnok építését is, és tanulmányokat tettünk e tekintetben, de részint az anyagi erő elégtelensége miatt, részint mert a fő iskolai épület terve még nem volt véglegesen megállapítva, ez évről elhalasztottuk a terv keresztül vitelét. A tornatanítás ideiglenesen tágas játszó terünkön folyt Vermes Lajos egyetemi tornamester szakszerű vezetése mellett, az ő saját tornaeszközei és az egyetemi felszerelések igénybe vételével. A téli hónapokban a játszó téren létesített tágas jégpálya minden tanítványunknak bő alkalmat nyújtott a testedző sport gyakorlására. Tanítványaink csaknem kivétel nélkül fel is használták a kedvező alkalmat…

1898-tól a kollégium elöljárósága végleges tornatanárt szeretett volna alkalmazni. Ezért 1898-ban meghívta Garzó Béla tornatanárt jelöltként, aki az I-VIII. g. osztályokban heti 14 órában tanított.

1899. márciusában a kollégium gazdasági felügyelője 2000 szekér földet és törmeléket hordatott, és feltöltette a tornaudvart a kollégium épülete mögött. Júniusban a kollégium vezetősége felkérte Kápolnai Lajos építészt a tornacsarnok felépítésére. Kápolnai elkészítette a terveket, s júliusban megkötötték a vállalkozó cégekkel a szerződéseket. 1899 júliusában a kollégium elöljárósága eképpen kérte az egyház Igazgatótanácsától az építkezési kiadások jóváhagyását: a várt kiadások értéke 13064 forint 60 krajcár. Ebből az összegből 6073 forint 86 krajcár képezte a tornaterem építésére tett adományok végső összegét, míg a fennmaradó 699 forint 74 krajcárt a közalapból szerették volna kölcsönkérni évi 5%-os kamattal. A tornaterem helyének a kollégium háta mögött levő s eddig tanárok által használt kertek részt jelölték ki. Válaszként az Igazgatótanács azt kérte, hogy az építendő tornaterem költségvetését is pótlólag beterjeszteni szíveskedjék. A kollégium beterjesztette a kért költségvetést, valamint kiegészítést kért a stylszerű homlokzat kialakítására a Farkas utca felöl is (13. és 14. képek). A víz lefolyása érdekében a tornatermet rákapcsolták a csatorna-hálózatra, a tornateret pedig feltöltötték, kiporondozták. Az Igazgatótanács engedélyezte az építkezést s kiutalt 2711 forint 86 krajcárt tornaszerek vásárlására, valamit állta a gázvilágítás bevezetését.

A tanévnyitóra, 1899 szeptemberére már majdnem készen állott a csarnok. Dr. Sárkány Lajos igazgató évnyitó beszédében így hívta fel rá a figyelmet: De hova lett a játszó téren felhalmozva volt építő anyag? Diszes épület lett belőle az eddigi tanári kertek helyén. Vajon mi lehet ez a szép nagy épület, melynek görögstylű oszlopos homlokzatát már megbámultuk séta közben Torda-utca felöl? Ez bizonyára a rég emlegetett torna-csarnok, stylszerű külseje is arra vall.

Bizony tündéri gyorsasággal emelkedett föl. Junius végén még hozzá sem kezdtek és most már készen áll a tanulók befogadására. 1899. november 24-én az építkezés befejeződött, a városi tanács megadta a használatbavételi engedélyt, és Spániel Vincze tornatanár már e korszerű teremben tartotta óráit. Az építkezési költség 28900 korona volt, valamint a tornaterem szertárát felszerelték 574 darab tornaszerrel 3000 korona értékben. Megtartották a most épített torna csarnok ünnepélyes megnyitását, mely alkalommal Bíró Sándor vallás tanár alkalmi imája után az igazgató tartott alkalmi beszédet, azután az ifjúság éneke s végül az I. gymn. Osztálynak felvonulása s torna gyakorlatai fejezték be az ünnepélyt.

A testnevelés célját és a tornaterem hasznát az igazgató a következőképpen határozta meg: Minden tanulmány, igy a testgyakorlat is legyen a figyelmet, az érdeklődést lekötő. A gyermek leginkább a játékot szereti s egyike is a jól választott játék a legjobb testgyakorlatoknak, e legyen hát a kezdete és a központja a testgyakorlati oktatásnak, s ezzel kapcsolatosan mehetünk át olyan gyakorlatokra, melyek az ifjúnak több-több izmát foglalkoztatják, fejlesztik. A labdajátékok, pl. a kótya, benforgó, ügyességre szoktatnak a labda kifogásában, fürgeségre az ütés elkerülésében, kitartásra a futásban (részletek a Református Kollégium évkönyveiből).

A tornaterem szertárában olyan eszközöket találunk, mint a felállítható amerikai nyújtó, acélnyújtó, gyűrűhinta, kötéllétra, lengőnyújtó, körhinta, mászókötél, mászórúd, korlát, gerenda, ugrózsámoly, ugródeszka, kókusz-szőnyeg, labdák, súlyzók stb. A felsorolásból láthatjuk, hogy a kollégium tornacsarnoka a kor egyik legmodernebb tornaterme volt.

Somodi István első atlétikai sikerei

Somodi István, a londoni olimpia (1908) ezüstérmes magasugrója a Kolozsvári Református Kollégium diákja volt. 1885-ben született Kolozsváron, s már gyermekkorában kapcsolatba került a sporttal, hiszen az 1890-es években Kolozsváron már komoly, kifejlett sportélet zajlott. Az ifjú Istvánt szülei a Református Kollégiumba íratták, ahol komoly sportélet létezett. Így került először kapcsolatba az atlétikával és a korcsolyával, amely később meghatározta sportolói pályafutását. Hamar felfigyeltek rá, s mint a kollégiumi sportkör tagja, minden nyáron részt vett az évzáró tornaünnepélyeken, ahol nem egyszer győzött. A téli hónapokban pedig, amikor a kollégium diáksága az iskola nagyudvarán kialakított korcsolyapályán kedvére korcsolyázhatott, öccsével, Somodi Andrással – későbbi kiváló műkorcsolyázó és korcsolyaedző – megszerették ezt a téli sportot, s mindketten a korcsolyaversenyek rendszeres résztvevői lettek. István a Kolozsvári Korcsolyázó Egylet (K.K.E.) 1899. január 29.-i versenyén megnyerte a gyermek-versenyt, s később is Kolozsvár neves gyorskorcsolyázói között tartották számon.

Nagy változást hozott a fiatal diák életébe Varga Sándor, aki 1901 őszétől a Református Kollégium tornatanítója lett. Keze alatt az ifjú István gyorsan fejlődött, és mind távolugrásban, mind magasugrásban és futásban az eredményei egyre jobbak lettek. 1903 tavaszán az érettségire készülő István részt vett a debreceni kerületi tornaversenyen, melyről dr. Török István igazgató eképp számolt be: E tárgycsoportban szólok a debreczeni kerületi tornaversenyekről. Az igazgató és a tornatanár vezetése alatt 24 növendék vett részt e versenyen, május 20. 21.és 22-én.

Intézetünk növendékei most először szerepeltek a városon kívül torna versenyen s első szereplésük sikeres volt. Somodi István VIII. o. távolugrásért aranyérmet; staféta futásban elsőségért Török Pál VIII., Nagy Endre VII., Joó József VI. és Somodi István VIII. o. ezüst érmet; függeszkedésért Járai István VIII. és Székács József VII. osztályosok bronzérmet nyertek. Rákoczi libertást kapott a csapat kitűnő magatartásáért, ugyanezt kapta Székely Ferencz VIII. o. a füles labdázásban kifejtett ügyességéért. Kötélhúzásban is győzött a csapat, ezért az intézet kap oklevelet.

Varga Sándor kartársunk megelégedéssel tekinthet a múlt évre. Kitartó fáradtságának méltó jutalmát nyerte meg a győzelemben s tanítványai szeretetében.

Somodi István aranyérme óriási sikert jelentett, hiszen egy győztest csak akkor részesítettek aranyéremben, ha az kiemelkedő eredménnyel győzött. Nem sokkal később, június 13-án, Varga Sándor tornatanár megrendezte a kolozsvári református diákok testgyakorló körének tornaünnepélyét. Ez volt az a verseny, ahol felfigyeltek rá: megnyerte a síkfutást, a távolugrást 602 cm-es eredménnyel, valamint a magasugrást 172 cm-es ugrással. Erről a versenyről később eképp nyilatkozott: A riválisok és maguk a versenybirok kissé tamáskodva figyelték mozgásomat, hiszen fizikumom csöppet sem sejtetett jó atlétát. Igaz, eredményem elmaradt az országos rekordtól, és ma már mosolyra fakaszt, de a 172 cm-rel akkor még országos versenyt lehetett nyerni. Én annyit ugrottam, s ez a saison addigi legjobb eredménye volt. Ettől kezdve figyeltek fel rám. Az 1903-as „első magyar bajnoki meetingen” (melyet az előbb említett kolozsvári versennyel majdnem egy időben rendeztek) magasugrásban Dános Árpád győzött 169 cm-es eredménnyel.

Somodi István eredményei bizonyították, hogy a református kollégiumi testnevelés magas szintű sportolókat nevelt.

Somodi András

(Kolozsvár, 1888. május 26. – Kolozsvár, 1975. okt. 21.)

Ügyvéd, hivatalnok, korcsolyaedző, az olimpiai ezüstérmes Somodi István öccse. A Kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, itt került kapcsolatba a magas szintű sportélettel (atlétika, korcsolya). A kolozsvári egyetemen jogi és közgazdasági diplomát szerzett, majd az első világháború alatt a város élelmiszerellátásáért felelt. A két világháború között a Keleti újság gazdasági igazgatója volt, elsők között közölte Dzsida Jenő verseit. A második világháború idején kinevezték a Mezőgazdasági bank igazgatójának, ezért később a kommunista vezetés kizsákmányolónak minősítette, és megtagadta tőle a nyugdíjat, ezért kénytelen volt korcsolyaedzőként tevékenykedni. A Házsongárdi temetőben nyugszik.

Korcsolyázóként országos főiskolás bajnok volt, az 1900-as évek elején figyeltek fel rá szép lábtechnikája valamint élváltásai miatt. 1911-ben országos műkorcsolya bajnok lett, majd 1912-ben a KKE és KEAC országos versenyén a senior urak országos versenyét is megnyerte.

Edzőként korcsolyázó generációk sorát nevelte.

Sportemlékei közül szívesen mesélte, hogy a Református Kollégiumban nyáron az atlétika, télen viszont a korcsolya volt a legfontosabb sport. A kollégium udvarán berendezett pályán az iskola diákjai kedvükre korcsolyázhattak, ezen kívül a tehetősebb szülők megengedhették, hogy gyermekeik a sétatéri jégen korcsolyázzanak és versenyezzenek. Az iskolai év során a nagyudvar híres hógolyó-csaták színhelye volt. Az igazi erődöt a régi épület szűk folyosója jelentette, amikor egy-egy osztály az egyik épületből a másikba sietett át. Ilyenkor két csapatba verődtek: az egyik csapat elfoglalta a folyosó végét, és sűrű bombázást eresztett a másik csapatra, amely csak fenékkel erőre haladva tudott áthaladni és kitörni.

Bár nem kötődik kimondottan a sporthoz, dr. Somodi András jelleméről árulkodik az a tény, hogy megkérdőjelezte a líceumi, illetve az egyetemi felvételi vizsga fontosságát, hiszen szerinte a jelölteket az addigi tanulmányi eredmények alapján kellene felvenni (akkoriban kizárólag a felvetéli vizsga eredménye alapján folyt mindkét felvételi). Nem értette, hogy a tanárok az iskolában elfogultak, esetleg lefizethetõk lehetnek; ő csak azt tudta, hogy ez a Református Kollégiumban elképzelhetetlen. Voltak ilyen idõk is...

Az első tabló a Református Kollégiumban

Néhány hónappal ezelőtt láttam először a Kolozsvári Református Kollégium első tablóját, amelyet az 1886/87-ben végzett tanulók készíttettek. Régi, a diákokról készült képek, középen az igazgató: dr. Török István. Kevés iskola büszkélkedhet ekkora szellemi értékkel.

Ez a tabló nemcsak művészi értéke miatt fontos, hiszen ebben az évfolyamban három, akkoriban jelentős sportoló is végzett: Kolosváry János, Donogány Zakariás és Grósz Viktor.

Kolosváry János kiváló atléta volt. Az egyesület második bajnoka lett, miután a VII., VIII. és IX. viadalon is győzött a fél angol mérföldes akadályverseny bajnoki számában. Eredményéért KAC választmányi tagsággal tüntették ki. 1887 őszén a Kolozsvár-Marosvásárhely gyalogló versenyen is győzőtt és elnyerte az Erdély bajnokgyaloglója címet. KAC rekorder volt ½ angol mérfölses síkfutásban (2 perc 26 mp-es eredménye országos viszonylatban hosszú ideig a harmadik eredmény volt ezen a távon), valamint a 3 angol mérföldes síkfutásban.

Donogány Zakariás érettségi után orvosi oklevelet szerzett 1891-ben a kolozsvári egyetemen. Tanársegéd volt a budapesti élettani intézetben, majd a Kétly Károly professzor belklinikáján. 1905-ben a budapesti egyetemen a felső légutak betegségeinek tanából magántanárrá képesítették. Jelentős tanulmányok fűződnek nevéhez, első sorban az orrlégzés fontosságáról. A KAC atlétája és számvizsgálója volt, valamint a távolugrás győztese IV. Viadalon (1886 ősze).

Grósz Viktor is a kolozsvári egyetem orvosi karán szerzett diplomát (1893-ban). Kollegái úgy emlékeztek rá, egy szelíd, kedves, csendes kedélyű székely fiúra. Kiváló tornász és jó gyalogló volt.

A Református Kollégium éveken keresztül az erdélyi magyar sport kiemelkedő sportolóit nevelte, mint Somodi István, Somodi András, Szele Márton, Uray Zoltán stb.

A kolozsvári testnevelő tanárok honlapjának megtekintése

Az oldal szerkesztéséért köszönetet mondunk Killyéni András barátunknak