2007-2008-as archívum
- 2008 őszén 4 osztályt (I., V., IX.) indít a Kolozsvári Református Kollégium (frissítve: 2008.06.14.)
- az IX. osztály felvételi eredménye itt
- a XII-es diákok ballagási beszéde: Szabó Réka
- a XI-es diákok bucsú-beszéde. Kerekes Boróka
Képtárfrissítés: Adventi koszorúverseny2007, Reményik pályázat2008, Halásztelek 2008, Gödollő 2008, Sepsiszentgyörgy -ODIF 2008
Az oldal frissítésében
közreműködött Mihályfalvi Katalin, Erős Ferencz és Kerekes Boróka
V. Környezetvédelmi Diákkonferencia:
A HHRF jóvoltából 2008 május 8-tól új szerverre került a Kollégium által működtetett környezetvédelmi konferencia honlapja. Megtekintése itt
Adó 2%
Támogassa
iskolánk oktatói-nevelői tevékenységeit. Részletek itt
EGY
LÁNGOT ADOK, ÁPOLD, ADD TOVÁBB....
A Kolozsvári Református
Kollégium, a Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Egyesület és a Reményik
Sándor Studio Art Alapítvány 2008. április 12-én IX. alkalommal rendezi meg a Reményik Sándor versmondó versenyt. Részletek
itt
Fotók
itt
Képtárfrissítés:
(gólyabál 2007, mikulásbál 2007, farsangi bál 2008.)
Az oldal frissítésében
közreműködött Kerekes Boróka, XI. C osztályos diák
Magyar Örökség-díj a Kolozsvári Református
Kollégiumnak
450 éves évforduló: meghívó,
program, kapcsolat stb.
A Kolozsvári Református Kollégium ballagási ünnepélyét 2008. június 7-én de.
10 órától tartja a kollégium udvarán és a Farkas utcai templomban.
Igét hirdet Ft. Dr. Hegedűs Lóránt nyugalmazott püspök.
Mindenkit szeretettel várunk!
A KOLLÉGIUM IGAZGATÓSÁGA
Tisztelt
tanárok, drága szülők, kedves diákok!
Előttünk e színes
embertömeg, figyelő tekintetek kavalkádja várja, hogy valami okosat, talán
megrendítőt mondjak, olyat, amilyet a megszokás kíván.
És, ha nem tudok? Vajon
minden eddigi búcsúztató a teljes és hű valóságot mondta el?
Nehéz ezt megmagyarázni
idegennek.
„ Amikor az állatok
már mind megtanulták a maguk mesterségét, és a manóknak nem volt több dolguk
ezzel, új foglalkozás után kellett nézzenek. ”- írja Wass Albert egy kedves
meséjében.
Új foglalkozás! Csábító
gondolat, és mégis ott van mögötte az aggodalom és félelem, hogy mi lesz
ha...ha majd....majd ha...
Közösség, osztály, tanárok,
kötetlen kötöttség...ismerjük e szavak valódi, mély jelentését? Valamilyen
formában mindannyian igen, és azt hisszük, hogy ezek a szavak most eltűnnek
életünkből. Nem igaz. Csak folytatódik a mély lerakódás létezésünk alján,
melyet később talán újra felkavar az olykor megsavanyodott „ Békesség Istentől”
köszöntés íze.
Kacsintva hunyorgunk ma már
eltörpült sikereinkre, élményeinkre. Mi, a mindig újítani vágyó generáció a
lázadás szellemében válunk történelmévé ez ősi épületnek.
Fölépültünk, s most mégis
bomlunk. Bomlik egy egy évfolyam, melynek diákjaira már 14 évesen döntéshozatal
várt: vajon nyögve elszakadunk, vagy drága anyánk szoknyáján ülve sértetlennek
maradunk? Választottunk. Most ismét választanunk kell. Már nem segíthetnek
tanáraink, akik négy évig egyengették utunkat, neveltek, fegyelmeztek minket.
Nem segíthetnek szüleink sem, akik a távolban is mellettünk álltak, s fogták a
kezünk, ha szükségünk volt rá.
Az elválás fájdalma éveink
során lassan fokozódott, hisz olyan embereket veszítettünk, tanárt,
osztálytársat, akikkel együtt csiszolódtunk bele az új közösségbe.
Lelkünk-szellemünk
megszilárdítása, az óvva intés, a százarcúság elleni küzdelem, gyökereinkkel
való mély hitbe kapaszkodás mellett mégis félünk.
Milyen érzés lesz védő kezek
által tejfehérré simult csupasz bőrrel kilépni a boltívek mögül, és
megtapasztalni, hogy a külvilágtól senki nem óv, nem int, nem tilt.
Milyen érzés lesz ha a
csupasz bőrt zabolátlan ostorcsapások csípik melynek sebeit majd hiába
nyalogatjuk?
Tudjuk, hogy milyen a világ:
tág és kimeríthetetlen, de mi ismerjük azt a rejtett járatot, melyre hitbeli
örökségünk irányított, mely által a sebek mégis beforrnak. Sebeink gyógyírja
csakis a hit és emlékezés egy-két tört sugara lehet: közös
áhítatok, ünneplések, bábégető boszorkánytánc, rappelő mikulások,
hagymabuli, nyárcsalogató korai lubickolás sárfekete és jéghideg
patakban, első koncertje osztálytársainknak, nyelvünk alá dugdosott botrányt
keltő gondolatok, tiltakozó füstös esték, őszinte és felszínes békülések...
Legtöbbünket az első
szerelme az iskolához fűz, éppúgy, mint a hatalmasnak tűnő csalódások....de a
leomló vár újraépül, akár a homokszemcséből épített ház.
Félig örömmel, félig
bánattal teli szívvel állunk azok előtt, akik megtanítottak mindarra, amit most
tudunk, azok előtt, akik embert és magyart faragtak belőlünk. Tanáraink.
Szájunk szélét harapdálva, földhözragadt tökéletlenséggel hangtalan szavakat
mormolunk, s képzeletünkben magunkhoz szorítjuk szeretett osztályfőnökünket és
valamennyi tanárunkat. Nincs helye a szónak.
Drága barátaink, kedves kis
diáktestvéreink, kik ezentúl nyomdokainkat csapázzátok! Vajon túléli-e
barátságunk a távolságot? Most, hogy végigjártuk a feldíszített tantermeket, a
virágillat is csak azt csiklandozza érzékeinkbe, hogy
.Az iskolai csengő különös,
csak a Kollégiumra jellemző dallama utoljára tegnap szólalt meg igazán, s
utoljára sóhajtottunk és nevettünk fel megkönnyebbülten: kicsengettek!
„Valahogyan egy nevetés volt
ez a négy év, egyetlen közös, hangtalan és mosolytalan, titkos nevetés.”
Szabó Réka, XII. A
***
Amit ti láttatok, nem látta más...a kedves, szimpatikus,
önzetlen, lelkes, megértő, bátorító, néha bosszantó, önző, passzív, csökönyös,
türelmetlen, követelőző osztálytársat, a rögtönzés alatt reszkető térddel
szorongó padtársat, a problémákban osztozó barátot, a mindig meghallhatni és segíteni
kész tanácsadót, a rejtett tehetséget, a csendes jó-tanulót, a hangadót, a jó
szervezőt, a színészt, a zenészt, a táncost, a szépet, a jót, a kevésbé jót, a
nem-jót, a megnyilvánulások mögött rejlő igazi éneket, és azokat a láthatatlan
szálakat, melyekkel ezt a sok kis világot az elmúlt négy év összekötötte. Csak
ti láthattátok, ennek a kétosztálynyi családnak a tagjai, akiket most már
örökre összeforrasztott az idő.
Amit ti hittetek, nem hitte más....hogy a sokfelől érkező,
sokféle gólyából egyszer egy összetartó csapat kovácsolódik , akik a
mindennapos veszekedések ellenére ragaszkodnak egymáshoz, és az elbocsátó
harangszóra szomorú lélekkel, egymásba kapaszkodva könnyezik meg a búcsúzást.
Hogy az ember bármit elérhet az életben, ha elég ereje van újra és újra
felállni a buktatók után, ha számíthat egy kinyújtott kézre, mely időnként
felemeli. Hogy lassan és türelemmel sikerül egymásról lecsiszolni a durvaság, a
nemtörődömség, az önzés, a bántás sebző otrombaságait. Hogy álmodni csak nagyot
érdemes, hiszen mindannyian sztárok vagyunk valamiben.
Egy kis lázadás, egy
osztálykirándulás....nem volt könnyű, hiszen örök lázadók voltatok, nehezen betörhető, mindig
vitára kész kételkedők akik megkérdőjelezték az előttetek járók tapasztalatait,
az utánatok jövők újításait és gyakran önmagatokat is. És mi lassan
megtanultunk megérteni titeket. Megértettük, hogy a kérdezés lehet jogos, a
lázadás lehet előremozdító. Megértettük, hogy egyszerűen csak keresitek a
helyeteket ebben a világban, hogy valamikor megtaláljátok azt majd az életben
is. És volt néhány osztálykirándulás, mely közelebb vitt titeket a megértéshez,
melynek során megtapasztaltátok, hogy a más nem feltétlenül rossz, hogy a
bölcsebbek tapasztalatai sokat segítenek, és hogy a következő generációktól is
lehet tanulni.
Volt egy osztály, egy egész világ,
te is ott voltál, emlékszem rád.... hiszen mindannyiatokból itt marad egy arc, egy mosoly,
egy csillogó szempár, egy hang, egy dallam, egy mozdulat, egy pillanat, mely
bevésődött az ódon falakba és tovább visszhangzik a fehérre meszelt folyosókon.
Immár örök részeivé váltatok az Alma Mater-nek, mindig emlékeztetve minket,
hogy egyszer itt jártatok, és mindig emlékeztetve titeket, hogy hova tartoztok.
Mert ez a négy év itt nem ér véget, mert még néha tart az
osztálykirándulás...
Vincze Anita (XI.A), Kádár Levente (XI.B) és Kerekes Boróka (XI.C)
A Kolozsvári
Református Kollégium énekkara hagyományos módon
2007. december 16-án 18 órától
tartja karácsonyi hangversenyét a Farkas utcai református templomban. A
Kolozsvári Református Kollégium énekkara és a Román Ortodox Szeminárium
énekkara szeretettel vár mindenkit közös karácsonyi koncertjére, amelyet 2007.
december 18-án, 18 órai kezdettel tart a
Farkas utcai templomban.
Szeretettel várunk mindenkit, aki meghitten
várja a Megváltó születését.
Az
igazgatóság
|
Fájdalommal
vettük tudomásul, hogy D. dr. Csiha Kálmán, egyházkerületünk
nyugalmazott püspöke, iskolánk nagyszívű pártfogója, átadta lelkét
Teremtőjének. A Kolozsvári Református Kollégium közössége őszintén együttérez
gyászoló szeretteivel. Emléke legyen áldott!
„Én
vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is
él” Jn 11:25 |
|
TANÉVKEZDÉS: szeptember
16 (vasárnap) 15.00 órától a Farkasutcai Református templomban
Koltó-i nyár beszámoló és képek
KOLLÉGIUMI NAPOK,
2008. MÁJUS 22-24.
Május 22.
csütörtök:
|
IDŐPONT |
RENDEZVÉNY |
HELYSZÍN |
|
17:00 – 20:00 |
·
Megnyitó Áhitat – Nt. Szőke Zoltán, lelkipásztor
·
Megnyitó beszéd – dr. Székely Árpád, igazgató
·
„a víz szalad, a kő marad,
a kő marad”-Megemlékezés Wass Albertről – Kovács Tibor
·
Szavalatok, szövegek
Wass Albert műveiből
·
Tiszteletadás Wass
Albert portréja előtt
·
Wass Albert
szavalóverseny díjazottjainak szavalata
·
J.G. Simon: Preludium és
Fuga, orgonán előadja Székely Örs
·
Az iskola kórusának
fellépése –vezényel: dr. Székely Árpád |
Díszterem |
|
Az én hobbim kiállítás megnyitása –szervező tanárok: László Margit,
Moritz Melinda
Néptánc –felkészítő: Varga Zoltán XII.B oszt. diák |
Tornaterem
Az iskola udvara |
|
|
Állófogadás |
Étkezde |
Május 23. péntek:
|
IDŐPONT |
RENDEZVÉNY |
HELYSZÍN |
||
|
08:30 |
Találkozó |
Az iskola udvarán |
||
|
08:30 |
Indulás osztályonként |
08:30 |
IX. A, B, C |
Szent János kút |
|
08:40 |
X. A, B, C |
|||
|
08:50 |
XI. A, B, C |
|||
|
09:00 |
XII. A, B |
|||
|
11:00 – 13:00 |
Bográcsgulyás készítés |
|||
|
13:00 – 13:15 |
Ebédszünet |
|||
|
13:00 – 14:00 |
Vetélkedők –szervező tanárok: Erős Ferenc, Korodi László |
|||
|
14:00 – 17:00 |
Sportmérkőzések – szervező tanárok: Erős Ferenc, Korodi László |
|||
|
17:00 – |
Kiértékelés |
|||
|
18:00 |
Indulás haza |
|
||
|
19:00 – 20:00 |
Vacsora |
Étkezde |
||
|
20:00 – |
Táncház |
|||
Május 24. szombat:
|
IDŐPONT |
RENDEZVÉNY |
HELYSZÍN |
|
09:00 – 13.00 |
Számítógépes játékok-vetélkedő – szervező tanár: Gaskó Noémi |
Informatika terem |
|
09:00 –13:00
13:00 –13:30 |
Angol – német kincskeresés – szervező tanárok: Galaczi Júlia, Lapohos
Ildikó, Gombár Beáta |
Terep |
|
Városismeret – szervező tanárok: Bogya Katalin, Moritz Melinda |
||
|
13:30 – 15:00 |
Ebéd – mindenki számára |
Étkezde |
|
15.00 – 16.30 |
A viselős paraszt – jelenet –felkészítő: Rekita Rozália színművésznő |
Díszterem |
|
Az elveszett kakas – jelenet –felkészítő: Rekita Rozália színművésznő |
||
|
16.30 – 18.00
17.00-18.00 |
Egy nap Mátyás király udvarában–felkészítő tanár: Szilágyi Gizella |
IX.A |
|
Általános műveltségi vetélkedő-Honfoglaló- szervező tanár: Gede Csongor |
XI.B |
|
|
Orgonadarabok előadása- felkészítő: Kovács Réka |
Díszterem |
|
|
18:00 – 19:00 |
Vacsora |
Étkezde |
|
19:00 – 20:00
|
Ír tánc- felkészítő:Albert Imola egyetemi hallgató |
Az iskola udvarán |
|
És lőn KaRaKter –a színjátszó csoport előadása –rendező: Galaczi Júlia |
Tornaterem |
Pályázati
kiírás:
„Az én iskolám a tudomány és
kegyesség szentélye”