ujdonságok

A csapat nagyjával a kolozsvári buszállomáson találkoztunk, innen indultunk Nagybánya felé. Három és fél óra utazás után kissé türelmetlenül és fáradtan érkeztünk meg, majd tovább-buszoztunk Koltóra, ahol beköltöztünk a gyülekezeti házba (köszönet a koltói református gyülekezetnek a szállásért). Első nap laza programunk volt, hogy nyugodtan lustálkodjunk, locsolkodjunk, azonban szorítottunk időt a Teleki kastély meglátogatására is. A kastélyban jelenleg Teleki-Petőfi múzeum működik; nagy élmény volt meglátogatni a helyet, ahol Petőfi Sándor mézesheteit töltötte feleségével, Szendrey Júliával J. Késő délután a Láposban lubickoltunk, igaz, volt olyan is, aki inkább fulladozott, de a tábor folyamán ők is megtanultak úszni.

Második nap, szerdán, Mogosára mentünk. Ez már túra volt a javából, hiszen 5 km-n keresztül vonszoltuk magunkat a Bódi tóig, ahol üdülésként vízibicikliztünk, majd a bátrabbak felvonóra ültünk, ahonnan páratlan szépségű kilátásban volt részünk (mivel egyszemélyes székeken utaztunk, elég nagy távolságra egymástól, néhányan félelmünkben lelkesen és kitartóan szorongattuk a szék karját). A fiúk, és edzettebb lányaink itt sem hagyhatták ki a fürdést a jó hideg vízben. Vörösre égve, lógó nyelvvel értünk haza.

Másnap új élmények vártak ránk az Apa-i tó partján. A Nagybányától északnyugatra fekvő Apát előbb vonattal, majd a kukoricáson keresztül „lábbusszal” közelítettük meg. A sikeres kerítésmászás jutalmaként kedvünk szerint fürödhettünk, ehettünk-ihattunk. Aznap este, mivel tábortüzet nem volt hol rakni, körbe ültünk az udvaron, és az utcai lámpa fényében, gitárszó mellett énekeltünk. Pénteken reggel búcsút kellett vennünk a kórustagoktól és a „munkásemberkéktől”, ezért bánatunkban újra laza programot tartottunk, hogy kellően kisírhassuk magunkat utánuk. Estére már annyira magunkhoz tértünk bánatunkból, hogy a fiúk megmérkőztek a koltói fiatalokkal a falu focipályáján (meg kell adni, hogy fiaink nagyon jól játszottak, csak kemény volt az ellenfél :D). Szombaton délután Nagybányára mentünk sétálni, de sajnos esőben csodáltuk a város szépségeit; azért így is megérte J. Vasárnap kezdtünk rájönni, hogy még egy pár óra, és vége, ezért rákapcsoltunk, és késő estig kártyáztunk, és a csacsi, aki nem csapta le elég a gyorsan a kártyát, keményen megbűnhődött lassúságáért. Hétfőn fájó szívvel hagytuk ott a frissen szerzett új barátokat, majd rendre, állomásonként megváltunk osztály- illetve évfolyamtársainktól is. Akkor már mindenki csak azt várta, hogy minél hamarabb hazaérjen, és egy hétig aludjon. J

Kerekes Boróka X.C

Magyar Örökség-díj a Kolozsvári Református Kollégiumnak

Szombat délelőtt Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében nyújtották át Székely Árpád igazgatónak a Magyar Örökség-díjat. Ezt az elismerést, amely egy oklevélből és egy jelvényből áll, évente négy alkalommal adják át. Esetenként hét-hét díjat osztanak ki kulturális műsor keretében. Idén a művészi műsort a kollégium énekkara szolgáltatta. A Magyar Örökség és Európa Egyesület ugyanis így kívánta elismerni a 450 éves erdélyi református iskolahálózat létét és fontosságát.

Székely Árpád iskolaigazgató a Szabadságnak a következőket nyilatkozta: „A Kolozsvári Református Kollégium volt az egyetlen anyaország határain kívüli intézmény a szombati díjazottak közül. Az iskola több mint negyven tagú kamarakórusát két tanár kolléga is elkísérte: Szilágyi Gizella magyar- és Gombár Beáta némettanár. A tapsokból ítélve elmondhatom: a kollégium kamarakórusa újból kitett magáért. Mádl Dalma asszony, az ünnepség fővédnöke külön gratulált a kórus teljesítményéhez. „Repertoárunk az alkalomhoz illő volt: magyar szerzők műveiből válogattam" – közölte az igazgató, aki szerint a díj, jelképessége mellett, pozitívan befolyásolja majd a tanintézet sorsát, s talán az épület helyreállításában is segíthet.

A díjat Veres-Kovács Attila, a Magyar Örökség-díj Bírálóbizottságának tagja adta át, aki egyben a Királyhágó-melléki Egyházkerület lelkésze. Az ünnepségen jelen volt az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, dr. Pap Géza és az egyházkerület főgondnoka, Tonk István – tudtuk meg Székely Árpádtól.

A díjat Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre javaslatára a Magyarországért Alapítvány kuratóriuma hozta létre 1995-ben. A bizottság elnöke 2000-ig Mádl Ferenc, 2000-től pedig Hámori József lett. A Magyar Örökség-díj gondozását 2003-tól a Magyar Örökség és Európa Egyesület vette át. A díj azon magyar intézményeknek, csoportoknak adható, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Ezek együttesen alkotják a Magyarság Szellemi Múzeumát. Erdélyből az évek során mások mellett hasonló elismerésben részesültek: Báthory István Elméleti Líceum (2005), Böjte Csaba és az általa vezetett Dévai Magyarok Nagy asszonya Kollégium (2002).

NAGY-HINTÓS DIANA

http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/lap.php?datum=20070625#E14E10

FELVÉTELI 2007

Az I. felvételi forduló eredményei:

1. humán, teológiai osztályok itt

2. reál (biológia-kémia), itt

A II. felvételi forduló (csakis a humán osztályokba):

1. Beiratkozás: július 16-án

2. Felvételi vizsga: július 17-18-án

3. A humán-teológiai osztályok vizsgaanyaga itt

A sikeresen kisérettségizett VIII. osztályos diákok jelentkezését várjuk
Beiratkozás a kollégium XI. biológia-kémia osztályába
A május 26-ai vizsga eredményei (humán teológiai osztályok)
A reál osztály kódszáma 126

A sikeresen kisérettségizett VIII. osztályos diákok jelentkezését várjuk

A júniusi kisérettségin (képességi vizsgán) sikeresen vizsgázott diákok jelentkezését várjuk. Megjegyeznénk, hogy:

1. A humán, teológiai osztályokba jelentkező MINDEN DIÁK július 2-3 között foglalhatja el helyét az eredeti beiratkozási lap leadásával az iskola titkárságán!

2. A reál biológia-kémia osztályba jelentkező KOLOZS MEGYÉN KÍVÜLI DIÁKOK július 2-6 között a kolozsvári LICEUL DE COREGRAFIE SI ARTA DRAMATICA “OCTAVIAN STROIA” (Calea Turznii nr. 2) líceumban kell beiretkozzanak a számítogépes rendszerbe. A reál osztály kódszáma 126.

Érdeklődni iskolánk titkárságán személyesen, vagy a 0264-430653 -as telefonszámon lehet.

FELVÉTELIZŐK FIGYELMÉBE!

A májusi vizsgán ( PROBE DE APTITUDINI) mindenki sikeresen vizsgázott.

- A májusi vizsga jegyeinek megtekintése itt (pdf)

- A végleges bejutási média képlete itt

Beiratkozás a kollégium XI. biológia-kémia osztályába

Felhívjuk azoknak a figyelmét, akik a Kollégium reál (biológia-kémia) XI. osztályába szeretnének beiratkozni, hogy erről az iskola titkárságán érdeklődhetnek . Tel: 0264-430653

Maturandusz – a felnőtté válás küszöbén

Az első májusi hétvégén a kollégium diáksága kettős ünnepen vehetett részt. Az iskolanapokat záró istentiszteletet május 6-án nyomban a maturandus nyitóáhítata követte. Kovács Tibor széki lelkész, volt kollégista hirdetett igét.

A kiválasztott igerészt Máté evangéliumának 13,44-47 versei képezték. E versek mondanivalóját, lényegét a „gyöngyeiteket ne vessetek a disznók elé" felszólítás összegzi. A prédikáció alaptanításában fogalmazódott meg az, hogy mivel egyre közvetlenebb kapcsolatba kerülünk a külvilággal, jobban oda kell figyelnünk a keresztyéni értékek.

A lelkész saját érzéseiről és tapasztalatairól is beszámolt, amelyekkel példát kívánt mutatni nekünk. Megtanulhattuk, hogy felnőttkorunk csak akkor válik nemessé és tartalmassá, ha az oly sokszor ismételt és hangsúlyozott keresztyéni értékek tükrében gondolkodunk és cselekszünk.

Az igazgató úr, dr. Székely Árpád is szólt hozzánk, a 11-esek, a főszervezők nevében pedig Szabó Réka, XI. A osztályos tanuló köszöntött bennünket. Bátorító szavai, lelkesítő gondolatai még inkább tudatosították bennünk, hogy valaminek vége... és valami ismeretlen új küszöbén állunk...

A 11-esek köszöntése után az igazgató úr kiosztotta a „felnőtté avató" okleveleket, a 11-esek pedig egy szál virággal, könyvvel és kitűzővel kedveskedtek.

A még „zöldfülű" diáktársaink színpadi előadással készültek, amelyben bemutatták az önfeledt diákok bohémságait. Modern seprű- és páros táncokkal is színezték a hangulatot, amit kivetített pályaválasztási tippek követtek. Ez utóbbi nagyon megragadott. Kisbabák különböző pályákat, szakmákat érzékeltető öltözékben mosolyogtak ránk biztatóan azt a benyomást keltve bennem, hogy már gyermekkori álmainkat is a misztikus felnőttkor világához kötjük.

Vidám, humoros jelenetük jó hangulatot teremtett. Előadásuk mondanivalója egyik közismert énekszöveg gondolataival csengett egybe: „Múlnak a gyermekévek nincs visszaút/ új mesék nem várnak reánk./ Van mégis csillagfényű álomvilág,/ De azt gyermekünk álmodja tovább."

A „szertartás" hamar vége ért ... a szomszéd osztályban megterített svédasztal finom falatokkal várt bennünket. Miután jól laktunk buliztunk egy nagyot.

Számunkra érthetetlen még a felnőttkor ... de mégis, nekibátorodva és az Istenbe vetett hittel és reménységgel lépkedtünk jövőnk felé, tudván azt, hogy „Mindenre van erőm a Jézus Krisztusban, aki engem megerősít."

MOLNÁR ÉVA, XII. A

Tisztelt ünneplő gyülekezet, kedves vendégeink, kedves tanártársak és kedves diákok

Az elmúlt napokban többször is felcsendült a ballagók éneke „ Áldásoddal megyünk, megyünk innen el”

A szép ének könnyeket csalt szemünkbe és vártuk a mai napot, a ballagás szép ünnepét.

Nem egy hagyományos ballagás az idei, hiszen októberben 450 éves hagyományát ünnepeljük a kolozsvári református oktatásnak.

Több századik generációját bocsátja ki kapuin a Kiskúria, ahogyan ezt a szép régi épületet nevezték, kedvesen a régiek.

Kedves végzős diákok, ma ráléptek arra az útra, amelyen előttetek jártak és járnak iskolánk nagyjai és titeket, reméljük még nagyon sok generáció fog követni.

Hogy hova vezet ez az út, ez a jövő titka, de én azt kívánom, hogy ez az út szép legyen, sikerekben gazdag, boldogsággal és hittel teljes. Felidézhetem újból az ének szavait „ Áldásoddal megyünk, megyünk innen el”.

Legyetek áldás és ajándék mindenki számára.

Ajándékként kaptak Istentől szüleitek, akik annyi szeretettel és gondoskodással neveltek. Ajándékként kapott titeket ezelőtt 4 évvel a Kolozsvári Református Kollégium is. Mint kilencedikes kisdiákokat kíváncsian vettünk körül, találgatva kiben mi lakozik, és remélve, hogy egy értelmes jó generáció került a Kollégiumba.

A négy év alatt értékes és szép fiatalokká lettetek és eljött az ideje, hogy a Kollégiumot elhagyva áldássá és ajándékká váljatok más közösségek számára, teljesítve mindazt, amire az Úr elhívott titeket.

4 év után nehéz szívvel, aggódva de ugyanakkor boldogan bocsátunk el titeket. Erről árulkodnak a fénylő, csillogó tekintetek, amelyekben ott ülnek a könnyek, a lélek gyöngyei, hiszen tudjuk, hogy a könnyeket nemes érzelmek fakasztják.

Ma a fénylő szemekben örömkönnyek csillognak és mindenkinek a lelkében ott a halk ima értetek.

Arra kérlek imádkozzatok ti is a 25. zsoltár 4. versének szavaival:

„Utjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem”

***

Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog. 147. zsolt.

„Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr;

Zengjétek nevét, mert gyönyörűséges!”

                                                                                                                      135. zsolt.

„Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek”

                                                                                                                      147. zsolt.

„Énekeljetek az Úrnak új éneket;

Dicsérjétek az ő nevét tánccal;

dobbal, és hárfával zengjetek néki”

                                                                                                                      149. zsolt.

„Dicsérjétek őt kürtzengéssel, dicsérjétek őt hárfán és cziterán.

Dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával

Dicsérjétek őt hangos cimbalommal.

Minden lélek dicsérje az Urat”

                                                                                                                      150. zsolt

Dávid zsoltáraiból olvastam fel részleteket, a 150-ik zsoltárhoz közeledve egyre nagyobb a lelkesedése a zsoltárírónak és egyre inkább buzdít Isten dicséretére. Így buzdítalak én is titeket, mert úgy éreztem, hogy ez a generáció IX. osztály óta egyre nagyobb lelkesedéssel állta meg a helyét az énekkarban, végezte feladatait, amelyekből ez alatt a négy év alatt bőven kijutott.

Őszintén bevallom nehéz nekem ettől a generációtól megválni, hiszen annyi közös szép élményben volt részünk.

Koncertjeink, nemzeti ünnepeinken való lelkesítő fellépéseink, a németországi, a pécsi, a Szeben-i, a Iasi-i turnék mind megannyi szép emlék, amelyekre könnyes szemmel gondolunk vissza, hálát adva Istennek, hogy megvolt rá a lehetőség.

Kedves diákok, kedves barátaim, jó volt veletek dolgozni 4 éven át és kivételesen szép eredményeket elérni, köszönöm, nagyon köszönöm.

Kívánom, hogy ez a sok kincs tegye az életeteket széppé, boldoggá.

És mindenért „dicsérjétek az Urat”, ahogy ezt a 150-ik zsoltár szavai hirdetik. Úgy legyen

Dr. Székely Árpád, igazgató

"Ballag már a vén diák... " De hová? (Kovács-Hont Imre, XII. A)

Pár hónappal ezelőtt még unottan engedtük el fülünk mellett szüleink sóhajtásait: „mintha tegnap felvételiztél volna...” – mondta édesanyám.

„Na! – jött a válasz gondolatban – szegény édesanyámat is megviselték az évtizedek. Egyre jobban hasonlít mamára.” Ugyanilyen aranymondásokat végighallgattam évfolyamtársaimmal együtt tanárainktól, és elkönyveltem, hogy most ennek van a szezonja. Időnk volt – hogy is ne lenne ebben a korban?! -, hát ki is használtuk: terveztük a magánórákat, gyakorlatokat, felkészítőket; terveztük, hogy majd, jövő héten elkezdjük... És maradtunk a tervekkel... (akinek nem inge, ne vegye magára, mer’ elég mocskos!)

Most, hogy látom, édesanyámnak – szokás szerint – megint igaza volt, sőt, a tanárok sem az időt húzták unalmukban, érzem, hogy már lépni kellene. Időnk – természetesen – még mindig van.

Az első félév eltelt avval, hogy találgattam, mit csinálnék szívesen egy életen át. Korán kiderült, hogy semmit. Változtattam tehát nézőpontomon, ezután az hajtott, hogy valamit mégiscsak kell kezdjek magammal. Gon- dolkodtam, mi érdekelne? Földrajz? – nem tudna lekötni... Művészettörténet? – ez túl komollyá tenne, ez sem jó... Fizika? – ez csak vicc... És végül a magyar irodalom mellett döntöttem. Na jó, de mi legyen a mellékszak? Angol? – nem állok olyan szinten, ami ütné a mércét... Finn? – élvezném, mert ritkán beszélt nyelv, amíg a szorgalmam kitartana. De ez nem egy bíztató állapot... És végül néprajz... valami, ami érdekel, ami elég tág ahhoz, hogy az ember vígan mozoghasson benne, de a fene tudja – vagy még az se’ -, hogy hiányzik-e ez nekem!? Meglátom. Meg kellene lássam...

Van néhány dolog, amit viszont már most látok: nem olyan könnyű ez a választás, mint amilyennek hittem. S ki tudja, mi jön még ezután?! – hoppá, kezdek olyan lenni, mint édesanyám. Talán most ennek van szezonja. Több, mint valószínű, hogy Eminescuból nem fogok doktorálni... és mátrixokat sem fotoszintetizálom forgómozgással a szerves kémiába... De sajnos a választott szak sem döngeti belém a megnyugvást. Ekkora szükségem, mint most, sosem volt eddig egy jó döntésre. ...De hát rossz munkához idő kell, és jó munkához még több! Be kellene már teljen az idő, vele együtt az eszem is, mert most látom, mennyire nem látom, mi előtt ál- lok.

„A döntés a te kezedben van!” – mondják a „bölcsek”. Kívánom mindenkinek, hogy az esze helyesen irányítsa a kezeit!

Kovács Hont-Imre,
Református Kollégium, XII. A

Kedves diáktársaim, barátaim, kedves szülők, kedves tanárok, kedves vendégek!

Visszhangozzák a falak, könnyezi az ég, mi pedig izzadjuk a szót, hogy VÉGE – egy egyszerű szó melyet már számtalanszor olvashattunk filmek, regények zárlatában; egy ugyanolyan négybetűs szó mint a “baba”, a “fiam”, a “lány”, a “diák”, a “társ”, az “öreg”, a múlt és jövő... ugyanolyan rövid mint maga az “élet”. Négy kegyetlen betű, mint a “volt”. És most azzal szembesülünk, hogy szinte kimondhatatlan: lerakódik a torkunkban, elzsibbasztja nyelvünket, fogaink között csak az érzete préselődik át, ő maga nem, vagy valahogy tudatlanságunk mélységében mi akarjuk, hogy ne mondjuk ki. Nem engedi megformálni őt a fájdalom, mely négy év valóságának eredményeként láncra veri szívünket, és nem engedi szabadjára a tudat, mely négy év után búcsúra int bennünket.

Eljött a nap, mikor mindenki a jövővel vigasztal, mi pedig annál erősebben kapaszkodunk a múltba, ami – most már egyre jobban érezzük – a biztonságunkat jelentette. Mégsem használom múlt időben a szót, inkább mondom a saját magunk vigasztalásra, hogy ez az iskola biztonságunkat jelenti, és szükség, hogy magunkkal vigyünk ebből a biztonságból, hogy valamiképp megmaradhassunk majd odakinn. Volt egy felvételi. Volt egy osztály. Volt pár tanárom, akit tiszteltem. Volt pár tanárom, aki ellenszenves volt. Volt pár osztálytársam. Volt néhány barátom. Volt néhány igaz barátom. Volt néhány riválisom. Volt valaki, aki én voltam...-Volt.

Most érezzük, hogy minden megváltozott. Emlékszünk még a szorongásra, melyet kilencedikesekként éreztünk, most pedig látjuk a kilencedikesek segítségért makogó tekintetét. Magamhoz szorítanám a barátomat, hogy el ne hagyjuk egymást... könnyes szemmel kezet fogok a legelviselhetetlenebb kollégámmal, s megdöbbenve kényszerít térdre az őszinte érzés, hogy hiányozni fog...végigülném a legunalmasabb órákat, hallgatnám a sok szidást... Nem lehet.

Bilincsbe zártak a közösen eltöltött évek, tehetetlen összetartozásra ítéltek az imádott és gyűlölt órák, poénok, melyeket csak mi értünk, a kirándulások, a titkok, a rejtett vágyak... együtt szédültünk, mikor kalandvágyból a kicsinél egy kicsivel többet ittunk, együtt köhögtünk, miután kipróbáltuk a cigarettát. Szédülésünk összemosta az időt, köhögésünk a perceket mérte. Akkor még nem tudtuk. Most pedig tudni sem akarnánk. Már mehetünk: lekapcsolták a bilincset rólunk. Ezután mi kell féken tartsuk magunkat. Biztos, hogy gyakran hiányozni fog a visszatartó erő.

Sokunk eget verő tapasztalata az első szerelem. Jólesett, mikor egyik kezével simogatott, és összetört, mikor a másik kezével elvert. De alakított minket, és nevetések, könnycseppek, sikerek és bukások egyenletéből kihozta az eredményt: minket magunkat.

Ez a nap az, amikor rá kell ébredjünk arra, hogy ez távolról sem végeredmény. Szüleink nevelését továbbcsiszolva itt lettünk igazán valakik, akik majd élni tudunk odakinn. De azok még nem mi vagyunk. Szívünk és eszünk ötvözetéből meglett az alap, melyről indulhatunk az önmegvalósítás irányába.

Itt az alkalom, hogy elbúcsúzzunk iskolánktól, tanárainktól, iskolatársainktól, itt az alkalom, hogy megköszönjük a munkát, a türelmet, legfőképp az akaratot, mely összekovácsolt bennünket. A szó, mely most kínlódik kijönni szánkon, legyen a hála záloga. Legyen ígéret arra nézve, hogy amit itt kaptunk ebben az iskolában, vallani és hirdetni fogjuk azon a nyelven, melyet anyáinktól tanultunk, és azon a nyelvek feletti nyelven, melyet itt tanultunk, és mindenkivel meg tudunk értetni, bármerre vigyen is bennünket az ismeretlen.

Itt az alkalom, hogy egy mélyreható lélegzetvétellel arra bíztassuk magunkat, hogy ballagásunknak nemcsak oka, hanem célja is van. VÉGE! Minden betűje fáj. De bíznunk kell egy ugyanilyen egyszerű szóban: LESZ!

Kovács Hont Imre és Varga Balázs

Kedves végzős Diákok!

A ballagás ünnepén-képletesen szólva- mindig felforrósodik a levegő. Mert egy nemzedéknyi frissen felnőtté váló fiatal kopogtat az élet kapuján. Az érkezés és indulás megismételhetetlen eseménye ez. Az érkezőtől azt kérdik: mit hoztál? Az indulótól: mit viszel magaddal?

A mai ünnep a távozásé, de ugyanakkor a célbaérés együttes ünnepe is. Vágyak teljesülnek, új vágyak, tervek fogalmazódnak meg.

Tanáraitok voltak azok, akik négy éven keresztül, mint fiatal fákat, karóhoz kötöttek, hogy a szél ne dönthessen le titeket. Tudjuk, hogy az iskola célja az információ és tudás átadása, de vajon csak ennyit kaptatok a kollégiumtól? Tapasztalataim alapján a válasz egyértelmű: nem!

Nem csak matematikára, fizikára, történelemre tanítottak, hanem erős hitet kaptatok, bátorítást, hogy igenis élni érdemes, de csak emberként, békében önmagaddal, társaiddal, környező világoddal.

Gondoljatok vissza arra, hogyan érkeztetek? Milyenek voltak az első benyomásaitok tanáraitokról, társaitokról, a szabályokról? Hogyan alakultak át az előítéletek, benyomások szoros kötelékké?

Amikor mi kilencedikesekként érkeztünk a kollégiumba, idegenként léptük át azt a kaput, melyen ti most kiléptek. Idegennek tartottunk mindenkit. Ebben az új, ismeretlen világban mindannyian erősek voltatok és magasak, mi pedig kicsiny gólyákként egy egérlyukba is elrejtőztünk volna, nehogy baklövéseink miatt kinevessetek.

Nem beszélve arról, mennyit szidtatok amiatt, hogy nem köszönünk a folyósón! Ismerős érzés?

Idő teltével napfényre merészkedtünk, és rájöttünk, hogy nem is vagytok annyira idegenek. Ne felejtsük el, hogy milyen fontos szerepet játszottak a hagyományos beavatási esték-melyeket mi kell folytassunk- amikor félelem, ijedtség, sírás után elnevettük , hogy milyen semmiségért rettegtünk heteken át.

Ezek az élmények alapul szolgáltak a lassacskán kialakuló baráti viszonyban, melyet családi légkör követett. Érzitek-e, mennyire közel kerültünk egymáshoz?

Ti voltatok azok, akik érdekessé tettétek az unalmas szilenciumi órákat, mindig vigaszra leltünk tanácsaitokban azzal a gondolattal, hogy ti már nagyok vagytok és tapasztaltabbak.

Így informálódtunk tanáraink szokásairól is, jó és rossz oldalaikról, mókás cselekedeteikről, melyet talán észre sem vettünk volna, ha ti nem figyelmeztettek.

Az ismerkedésben nagy szerepet játszott a kórus is, hisz így rengeteg új lehetőség adódott kirándulásokra, mely újabb élményeken vont magával. És ha jól belegondolunk, kóruson tanultunk meg leginkább tűrni, lemondani és áldozni.

Veletek töltöttük a legtöbb időt a kollégiumban, közületek váltak ki legjobb barátaink, és lassan a barátság mellett testvéri szeretetre leltünk. Felejthetetlen percek, pillanatok kötnek össze: emlékezzünk csak vissza a bulikra, sulinapokra, mikulásvárásra, és az idéni iskolanapok alkalmával éreztük meg először, milyen is, ha ti, iskolánk közösségének alappillérei, nem vagytok közöttünk.

Ahogy a nagykorúsításon is elhangzott, mi vagyunk az a generáció, akik a ti mintátokra válunk majd felnőtté. Köszönjük a sok bátorítást, vigaszt, ötletet, szidást, melyet, mint szüleink nyújtottatok nekünk, higgyétek el, a kollégium szellemét ez határozza meg.

Ez az ünnep nem csak az egymás könnyes szemébe való nézés pillanata, nem csak a kézfogásé, hanem a kéz elengedéséé. Eddig mások irányították életeteket, mostantól a magatok kezében van sorsotok. Eddig az iskola zárt falai szabtak határokat mozgásotoknak, mostantól a szabadság édes-keserű ízét fogjátok megérezni.

Szabó Réka, XI. A

Felvételi felkészítő:

A Kolozsvári Református Kollégium szombaton, 2007. május 5-én délelőtt 9 órától felvételi előkészítőt tart a IX. osztályba jelentkezők számára.

Az idei felkészítő érdekessége, hogy a jelentkezők részt vehetnek a Kollégiumi Napok keretén belül megrendezett tevékenységeken.

KOLLÉGIUMI NAPOK, 2007. MÁJUS 3-5.

Május 3. csütörtök:

IDŐPONT	RENDEZVÉNY	HELYSZÍN
16:00 – 17:00	„Egy lángot adok, ápold, add tovább” szavalóverseny
17:00 – 20:00	· Megnyitó Áhitat – Nagy Levente, iskolalelkész · Megnyitó beszéd – dr. Székely Árpád, igazgató · Megemlékezés Reményik Sándorról – Nagy Levente · Reményik Sándor: Kegyelem – Varga Balázs szavalata · Zongorajátékok · Tiszteletadás Reményik Sándor portréja előtt (koszorúzás) · Reményik Sándor szavalóverseny díjazottjainak szavalata · Az iskola kórusának fellépése	Díszterem
	Képzőművészeti kiállítás megnyitása	Tornaterem
	Állófogadás	Étkezde

Május 4. péntek:

IDŐPONT	RENDEZVÉNY			HELYSZÍN
08:30	Találkozó			Az iskola udvarán
08:30	Indulás osztályonként	08:30	IX. A, B, C	Szent János kút
		08:40	X. A, B, C
		08:50	XI. A, B
		09:00	XII. A, B
11:00 – 13:00	Bográcsgulyás készítés
13:00 – 13:15	Ebédszünet
13:00 – 14:00	Osztálykeresés – Játékvezető: Korodi László tanár
14:00 – 17:00	Sportmérkőzések
17:00 –	Kiértékelés
18:00	Indulás haza
19:00 – 20:00	Vacsora			Étkezde
20:00 –	Táncház

Május 5. szombat:

IDŐPONT	RENDEZVÉNY	HELYSZÍN
09:00 – 13.00	Internetkávézó. (Kovács Márta, Imre Ilona) IX. C	Informatika terem
	Asztalitenisz-bajnokság	Az iskola udvarán
	Tollaslabda – bajnokság	Az iskola udvarán
	Angol – német kincskeresés	Terep
	Városismeret	Terep
13:00 – 14:30	Ebéd – mindenki számára	Étkezde
15.00 – 16.30	Vidám jelenetek	Díszterem
15.00 – 16.30	Angol jelenetek	Díszterem
16.30 – 18.00	Népdalverseny	X. B.
	Érdekes kísérletek	IX. A és udvar
	Batikolás (képzőművészet)– Gáspár Emese iparművész	X. C.
	Szónokverseny	Díszterem
	Kirakósjáték- verseny	IX.C.
18:00 – 19:00	Vacsora	Étkezde
19:00 – 20:00	Karinthy Frigyes- Pásztori K. István: Az emberke tragédiája	Tornaterem
19:00 – 20:00	A néptánccsoport előadása	Tornaterem

„Az én iskolám a tudomány és kegyesség szentélye”

Pályázat beadási határideje: 2007. szeptember 30.

A pályázat eredményéről a beadási határidőt követő tíz napon belül, az első három helyezést elért pályázót írásban értesítjük.

A pályázati kiírást megnyerő dolgozat íróját, az október 12-14. ünnepi események keretében, dolgozatának felolvasására felkérjük. Ekkor kerül sor a díjak átadására is.

A pályázatokat személyesen kell benyújtani a pályázatért felelős tanárnak.

A pályázati kiírás első három helyezettjének díjai:

I. díj – 100 Euro

II. díj – 60 Euro

III. díj – 40 Euro

1. A pályázat célja

Iskolánk fennállásának 450. évfordulója alkalmából tudományos dolgozatok megírása
Az iskolai oktatásban kellő hangsúlyt nem kapó témák feldolgozása
A kollégiumi diákok személyiségének és kreativitásának fejlesztése
Diákjaink bátorítása tudományos, írói munkák elkészítésére

2. A pályázatnak tartalmaznia kell

A pályázó személy rövid bemutatkozása (maximum 10 mondat)
A dolgozat megírásának rövid indoklása (maximum 10 mondat)
A kiírt címhez kapcsolódó dolgozat (2-3 gépelt oldal másfeles sortávolsággal)

3. A pályázat benyújtásának feltételei

A pályázó kollégiumunk diákja legyen a 2006-2007. tanévben
A pályázó nem lehet fegyelmi eljárás alatt, vagy levont magaviseletű
A pályázat eleget tesz a formai követelményeknek

4. Formai követelmények

A pályázatokat egy kinyomtatott példányban összefűzve és elektronikus úton (flopyn vagy CD-n) kell benyújtani
Beadás határideje a jelzett időpontig: 2007. szeptember 30.

Kolozsvár, 2007. február 13. Imre István Zoltán

pályázatért felelős lelkész-tanár

Felhívás Környezetvédelmi Diákkonferenciára

A Kolozs megyei Tanfelügyelőség és Kolozsvári Református Kollégium közös szervezésében negyedik alkalommal kerül sor a Regionális Környezetvédelmi Diákkonferenciára.

A konferencia tartalmi része:

1 Pályadolgozat: a résztvevő diákok kiválasztott témakörben, saját munkán alapuló dolgozatot nyújtanak be egy példányban („A4-es” méret, 5-15 oldal terjedelem - a mellékletek nem számolandók)-

2 Előadás: a versenyző diákok a konferencia előadói napján maximum 10 perces kiselőadásban mutatják be munkájukat, melyhez demonstrációs eszközöket (dia-, írásvetítő, számítógép, videoprojektor) használhatnak.

A 2007-es konferencia tematikái:

1. Hulladékgazdálkodás

2. Védett területeink

(FONTOS: A 2007-es pályamunkák az előbb megnevezett tematikák egyikét kell kifejtsék bármilyen eszköz módszer használatával)

Részletek a www.rkdk.ro oldalon

Kolozsvár, 2007. január 22

Pályázati Felhívás: "Az én iskolarádióm"

A Kolozsvár Református Kollégium vezetősége és Diáktanácsa a következő pályázatokat hirdeti meg az iskola diákjai számára

1. Iskolarádió honlapjának megtervezése: design (rajz, fénykép) szöveg (vers, tartalom) stb.

2. Iskolarádió honlapjának szerkesztése (a megtervezett lap szerkesztése HTML formátumban)

3. Az iskolarádió működési szabályzatának elkészítése (a DT tagoknak lehet javaslatokat tenni annak tartalmáról)

4. A radió programjavaslatok (zene, műsorok stb.)

5. Iskolarádió főszerkesztő, szerkesztő és technikus-lemezlovag (dj)

A pályázatokról részletes információt az iskola DT képviselőitől és a felelős tanároktól kérhetsz.

Pályázati Felhívás - karácsonyi üdvözlõlap megtervezése

Pályáztató: Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület

Határidő: 2006-12-08

Pályázat tárgya: a téli évszakkal vagy a karácsonnyal összefüggõ rajzok, képek beküldése. A pályázatra szánt rajzokat és képeket kizárólag elektronikus formában, min. 1024x768,72 dpi méretben és TIF formátumban kérjük eljuttatni az Erdélyi IKE email címére. Kérjük, hogy a kísérõlevélben feltétlenül legyen feltüntetve a pályázó neve, telefonszáma és születési dátuma, illetve, ha tartozik valamilyen ifjúsági csoporthoz vagy szervezethez, akkor ennek neve.

„Várom az Urat” – keresztyén zenefesztivál

A „Várom az Urat” – keresztyén zenefesztiválra minden évben az adventi időszakban kerül sor. Az ezelőtt hat évvel megálmodott fesztivál idén több helyszínen is megszerveződik: Kolozsváron, Kézdivásárhelyen, Alsócsernátonban és Rettegen.

Az egynapos rendezvény Kolozsváron 2006. december 2-án, szombaton, 14 órakor veszi kezdetét a tóközi UniversT dísztermében. A változatos program garantálja a „várakozás” sokszínűségét és érdekességét. Ifjúsági keresztyén együttesek, valamint amatőr színjátszócsoportok lépnek fel. (TörpIKE - TinIKE kórus, Tálentum, Reménység, Kolozsvár-Kolozsmono stori ifi csoport, Shalom Haverah, B-man, Psallite, Szikra, stb.)

A szünetekben könyvárusok, karácsonyi ajándéktárgy-készí tők standjai várják majd az érdeklődőket (Kóinónia-könyvek, AKSZA-Utcagyerek Missziós Ház standja, TörpIKE – karácsonyi díszek, hűtőmágnesek, Kérügma képeslapok, igekártyák).

Az elmúlt évek sikeres együttműködése folytatásaként az Erdélyi IKE az idén is közösen szervezi a fesztivált a Kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészséggel (KEL).

Szeretettel várunk mindenkit, aki osztozni szeretne a közös adventi várakozás és dicsőítés örömében!

A munkatársak nevében,

Tamási Adél

Iskolarádió (a Kollégium diáktanácsának felhívása)

Tisztelt Támogató

Nevem Halmágyi Enikő Réka,a Kolozsvári Református Kollégium XI.A osztályos tanulója vagyok.

Az intézményben működő Diák Tanács elnökeként képviselem iskolámat, mely a M.Kogălniceanu 16 szám alatt található (régi Farkas utca).

Az iskola újraindítása óta (1990) szervezetünk képességeihez mérten állandó újításokra törekszik a kollégiumi élet változatosabbá tételére.

Legújabb projektünk egy iskolarádió létrehozása. Szándékunk nagyon eltökélt, ugyanis terveink már elkészültek, viszont anyagi és eszköztámogatás híján a kivitelezés késik.

Három éve képviselem iskolám diákjainak érdekeit. Eddigi megvalósított terveink közé sorolhatjuk:

· Az iskolában működő kantinszolgálat megszervezése

· Az étkezési jegyek kinyomtatása a Tanács által biztosított nyomtató által valósul meg

· Az eseményeket, diákok írásait, hirdetéseket stb. a „Tálentum” nevű újságunkban ismertetjük

· A tágabb körű érdeklődőknek pedig weboldalon számolunk be a legfrissebb híreinkről, eseményekről

· Az idén reklámfilmet készítettünk melynek sikere volt más kül- és belföldi Református Kollégiumokban is

· A minden évben megrendezett iskolanapok keretében tevékenykedünk, tanárokkal közreműködünk, suli-rendezvényeket szervezünk, melyek közé sorolható a Gólyabál, Farsang, Maturandus és alkalmankénti szülinapi bulik.

Az iskolarádió projekt megvalósításához a következőkkel rendelkezünk: az iskola tulajdonában álló gyenge teljesítményű hangfalak (3db-10W) és pár méter kábel.

A munkálatok folytatásához illetve kivitelezéséhez szükségünk lenne mind technikai felszerelésre (egy performens számítógép, keverő, erősítő, hangfalak), mind pénzbeli támogatásra a hiányzó felszerelések beszerzéséhez.

Bármilyen nemű támogatást örömmel fogadunk, megvalósult rádiónkban pedig támogatóinknak reklám-, iskolai rendezvények-, weboldal által igyekszünk meghálálni a segítséget.

Egy eredményes közreműködés reményében,

Tisztelettel,

Halmágyi Enikő Réka

Az iskolarádió irányadó tervrajza megtekinthető itt

Tanévnyitó a Kolozsvári Református Kollégiumban

A jeles kolozsvári tanintézet évnyitójára vasárnap, a zsúfolásig megtelt Farkas utcai református templomban került sor. Nagy Levente iskolalelkész a Zsoltárok Könyve 90. részének 12–17. versét olvasta fel. Igehirdetésében kitért arra, hogy minden kezdet – így az iskolai tanévnyitó is – az önvizsgálat, a számbavétel ideje, majd kifejtette: az eredmények akkor mutatkoznak meg, ha az ember hasznára válik közösségének.

Dr. Székely Árpád, a kollégium igazgatója elmondta: a legszentebb feladat az, amikor az ifjúságot az Úr nevét áldani tanítják. Nagytiszteletű Kató Levente tanácsos a felekezeti iskolák küldetéséről beszélt, majd tolmácsolta az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Dr. Pap Géza köszönetét az augusztusban Kolozsvárott megtartott református világtalálkozón való énekkari fellépésért. – Már ebből is kitűnik – mondta Kató –, hogy a református kollégiumnak nem csak múltja, hanem jelene és jövője is van.

A rendezvényen a kolozsvári polgármesteri hivatal nem képviseltette magát. A köszöntő beszédek után került sor a kilencedikes tanulók fogadalomtételére. Dr. Székely Árpád igazgató egyenként szólította a szószék elé a három osztály tanulóit, akik fennhangon tettek fogadalmat: életüket Istennek, népünknek és a tudománynak szentelik.

Az évnyitói ünnepség a kollégium énekkarának fellépésével (karnagy. Dr. Székely Árpád) és a Himnusz eléneklésével zárult.

Nagy-Hintós Diana

(Szabadság)

CSENDESNAPI PROGRAM

- 2006-2007-ES TANÉVKEZDÉS -

HÉTFŐ, SZEPTEMBER 18.

Időpont	Program	Bemutató, felelős	Helyszín
9.00	Istentisztelet	Imre István lp.	Farkasutcai templom
10.00	Előadás: *A Kollégium klenódiumai*	Kolozsvári József	Díszterem
11.30	Szünet
12.00	Előadás: *Az „Apáczai Album” bemutatása*	Dr. Sipos Gábor	Díszterem
13.30	Ebédszünet
16.00	Ismerkedés Kolozsvárral	IX.-es oszt. főnökök	Városnézés
16.00	Előadás: *Nagy emberek szülőföldje*	Vetési László	Díszterem

Kedd, szeptember 19.

Időpont	Program	Bemutató, felelős	Helyszín
8.00	Osztályfőnöki órák	oszt. Főnökök	tantermek
12.00	*Egészségügyi előadás a IX.-es diákoknak*	Dr. Bakos Katalin	Díszterem
12.00	Osztályfőnöki tevékenységek (X-XII.-es diákoknak)

Légy büszke magyar!

Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarság lélekszámát illetõen? A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent.

Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?

Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a mûvelt angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!

Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000. magyar népdalt, amelybõl 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyûjteni. Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvõt, hétfejû sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele elõtt a hús megfõzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fûszerezési technikánkat, a darabolást, a fûszerekkel való összefõzést. Az édes, sós, savanyú, keserû ízek mellé mi hoztuk az erõs ízt ételeinkben.

Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruban, csizmában, bocskorban járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipõt. Sõt még az alsó fehérnemû is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhûen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá.

Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belsõ-ázsiai térségbõl?

Tudjuk-e, hogy az elmúlt idõszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni õshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet õket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték elõttünk. Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis õket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van. Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az elsõ az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.

Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint mûvészeti stílust Ausztria és Németország tõlünk vette át?

Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhetõ, hogy termõföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!

És akkor még egy szó sem esett a magyarok õsi hitérõl. Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul: Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal késõbb, 43 év múlva, megremegett a Föld. Most kereken 200 évvel késõbb ugyanaz a helyzet. És 43 évvel késõbb vajon újra lesz-e földindulás?

"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!” (Széchenyi István)

Küldd el minden Magyarnak e levelet, hátha még van remény újra Magyarnak lenni!