Hol volt, hol nem volt, a Monostoron is túl, ott, ahol egy luxusbusz lapult, refisek gyülekeztek az Úr 2009. esztendejének hetedik hava 22. napján. Úticéljuk a Magyar és a Lengyel Köztársaság volt.
Első megállójukat a Magyarország egyik legszebb városaként számon tartott Debrecenben tartották, ahol meglátogatták a híres református templomot, de a Tescót sem hagyták ki. Az Aggteleki Cseppkőbarlangban szinte csonttá fagytak, de élvezték a kalandot. Az éjszakát egy sötét erdő mélyén, a Fehér Sasban töltötték. Kora reggel a parányi csapat Lengyelország felé száguldott. Wieliczka útjukban volt, ezért betértek a sóbányába, ahol újabb kaland várt rájuk. Napnyugtakor érték el végállomásukat, Krakkót. Háromnapos ottlétük alatt halálra mulatták magukat, de a szórakozás mellett tanultak is egyet s mást. E kulturális értékekben gazdag város valóságos labirintusnak bizonyult, még térkép segítségével sem tudtak benne eligazodni. A Wawel székesegyház, a Mária-templom, a Jagello Egyetem régi épülete és a posztóárusok csarnoka vonzó és megragadó külsejű műemlékvárossá teszi Krakkót.
A következő nap komoly lelki megpróbáltatásnak tette ki őket, hiszen megrázó élményben volt részük: Auschwitzba, az egykori legnagyobb koncentrációs táborba látogattak, ahol zsidó, lengyel és más nemzetiségű foglyok elkülönítése és megsemmisítése zajlott. Éhség, erejükön fölüli munka, különböző „orvosi kísérletek”, illetve azonnali, egyesével vagy tömegesen történt kivégzés volt a sorsuk. S bár a látogatók együttéreztek az ott kiszenvedetekkel, helyzetüket igazán felfogni s megérteni mégsem tudták, mert nem éltek akkor és ott. Hazafelé menet Zakopane, a tátrai síparadicsom volt utolsó megállójuk a lengyel földön. A Fehér Sas újból szállást kínált a vidám kirándulóknak, akik másnap a miskolctapolcai barlangfürdőben zárták lelkendezve élménydús körútjukat.
Az Úr 2009. esztendejének hetedik hava 28. napján a refis sereg újból Kolozsvár utcáit taposta. Így volt, sosem volt, égből pottyant mese volt, de mégis igaz volt!